HTML

Emlékek bálja

Emlékek innen-onnan

Friss topikok

  • Csenge Fülöpp: Ez egy népdal és ez a teljes szövege: Sosem felejtem el a percek(ceket-ceket) Mikor először átölel... (2023.07.30. 17:02) Soha nem felejtem el a perceket
  • Eurydice: @Fluffyhu: két variációban is hallottam a dalt, az egyikben tényleg úrvezetőt, a másikban meg új v... (2014.05.21. 11:15) Hiánypótló - http://gramofon.nava.hu
  • VénKecske: Nekem réz cipzáras YAMAHA pulóverem volt, ami ugye Márianapi búcsúban... de azért büszkén főttem b... (2012.08.28. 03:09) A prágai búcsú
  • VénKecske: Köszönjük szépen! (2012.08.28. 03:05) Lajos bácsi
  • Eurydice: @Sztyepadzso: ja, a fékcsikorgás a sarkon, szerintem még Rozi is össze lesz zavarodva az új kocsit... (2012.03.16. 08:23) Szamara

Linkblog

Esések, ugrások

2008.12.04. 17:56 Eurydice

Tegnap este eszembejutott egypár emlék, amit az a közös tulajdonság kapcsol össze, hogy ugrások és esések vannak bennük.

1. Az első ugrás, amire emlékszem
Nagypapám szobájában vagyok, ő üldögél az ágyon, az ágy mellett a csizmahúzója, amellett a kissámli. Éppen gombot varr az ingjére. Én lehettem vagy négy éves, figyelem a munkát. Mondogatja, hogy mit kell csinálni. Észreveszek egy apró fémbizgát a varródobozban. Mi lehet ez? Aztán azonnal rájövök - ezzel meg tudom saccolni mekkorát ugrok. Odaállok a szőnyeg szélére és szökkenek egyet, aztán fogom a fém vacakot, és a rajta levő fémszálacskát megpengetem: ping-ping, igen kérem, én huszonszáz métert ugrottam.
Papa felnéz, micsinálok, mivel mérek én huszonszáz métert?
A méréshez véletlenül sem a varrócentit használom, hanem a cérnafűzőt (vagyis gondolom ez a neve), amit pling-pling megpöngetek és máris tudom, mekkorát ugrottam. De hiába mondom a papának, ő ezt nem érti. Felnőtt.

2. A legfájdalmasabb
Amikor még kicsik voltunk, és anyuékkal aludtunk egy szobában, minden áldott nap anyu magasra vettette az ágyneműket az én ágyamra. Mi ha épp nem segítettünk neki, akkor a franciaágyon ugrabugráltunk. Egyszer nagyon pattogós kedvemben voltam, és ahogy szoktam átugrottam a franciaágyról az én magasravetett ágyamra. Azonban volt egy olyan pont, amit nem számítottam bele, az én heverőm teleje nyitva volt, anyukám az ágyneműtartóba pakolászott. Így vágódtam rá a heverőre, ami rácsukódott anyukámra.
Szerencséjére, illetve az én szerencsémre alig voltam abban a korban 15 kilós, úgyhogy anyu maradandó sérülések nélkül megúszta az akciómat. Emlékszem iszonyatos felképelést kaptam. Megérdemelten.

3. A legnyilvánosabb esésem
Óvoda, anyáknapja. Kislányok szoknyában, fehér harisnyában futkároznak, köztük én is. Két ajtó is nyitva van, egy az öltözőbe, egy másik a folyosóra, gond nélkül lehet körbe körbe szaladgálni. A nagymamák elérzékenyülten nézik az onokátat, hogy rosszalkodnak.
Persze, azért mondják, óvatosan, el ne essünk ebbe a csinos ruhácskába. Intés megkapva, egyik fülön be a másikon ki. Közben a tempó gyorsul, mosódnak össze az arcok. Egyszercsak egy hasalás a szőnyegen. A szemem szintjén nagymama cipők, meg az anyukák lakkos meg az apukák makkos cipője... ÁÁÁÁÁÁ ordítok, felállok, a fehér harisnyán hatalmas szakadás. A felnőttek nevetnek, az ovistársak kacagnak, érdekes, ez már csak befelé megy a fülembe, kifelé nem jön, benn marad az agyamba. Bakkkker, de gáz. - gondoltam volna, ha felnőttesen gondolkodom, de ehelyett csak ennyit mondok:
Anyuuuuuuuuuuuuuuuuuuuu!
Nesze neked anyák napja.

4. Ez nem az enyém
Egy időben az elsődleges életcélunk a kisfolyó karbantartása volt, szorgalmasan építettük a gátat, duzzasztottuk a vizet. Hatalmas köveket pakoltunk a vízbe, kapával húztunk rá földet. Micsoda gigászi építkezés... Szóval ebben az időben már üresen állt Pola néni háza, az örökösök egy csomó gyógyszer mellett használhatatlannak vélt lomokat is a patak partjára dobáltak, lévén az a kertjük vége volt. Így került a tulajdonomba egy redőny--szalag. Az nagymamától ismert kék csíkos. Igazi kincs volt! Mit lehet vele csinálni?
Aztán jött a megvilágosodás - a patak fölé belógó bodzafára felkötöttem az egyik végét, a másikra egy erős bodzabotot keresztbe, aztán felültem a botra, és előre-hátra hintáztam, könnyűsúlyúként lágyan ringott felettem a bodza. A nyugalmam addig tartott, míg a Bigi nem járt arrafelé, persze egyből ki szerette volna próbálni ezt a remek találmányt. Oké, mondtam neki, nem bánom, de biztosan ezt akarja-e. (Bigi már akkor sem hiába volt Bigi...) De ő bátor volt, és nekirugaszkodott a hintával. Aztán csak egy roppanás és egy csobbanás, és csendes üldögélés a hínaras vízben. Én pedig, mint akit megmérgeztek a földön fetrengtem a röhögéstől. Vinnyogtam, rázkódtam. Aztán azt hiszem menekülőre fogtam a mérges Bigi elől... Ám azt a pillanatot, amikor a kötél elszakadt és Bigi belevágódott a vízbe mélyen az emlékezetembe véstem.

5. Tesióra
Általános iskolában téli tornaórákon a tigrisbukfenc meg a fejenátfordulás mellett megismerkedhettünk az magasugrás élményével is. A feladat az volt, hogy ollózva kellett átugrani a vízszintesen elhelyezett vasrudat.  Abban az időben körülbelül 130 cm lehettem, így az ajánlott minimum 85 cm-t nehezen ugorhattam volna át. Soha máskor nem éreztem azt tesiből, még gimiben kosarazás során sem, hogy a magasságom valódi hátrányt jelent bizonyos feladatok végrehajtásában.
 

Szólj hozzá! · 1 trackback

Így mulat a hogy mulat - Ritmus Jankó

2008.12.03. 14:57 Eurydice

Nem szoktam egy nap kétszer írkálni, főleg nem mostanában, de amit most láttam az azonnali cselekvésre késztetett. Itt az ideje bepótolni egy-két dolgot...

Amikor kezdő sas voltam apu volt az, aki bevezetett engemet a kottaolvasás és zongorázás világába, nagyjából így kezdődött
- Lányom, a második vonalon a hang az azt jelenti hogy itt ezt a fehéret kell lenyomni. (Igaz, előtte a Csilla mondta, miközben mutatta a másodikos énekkönyvét - én akkor elsős voltam, hogy ha feljebb van a fekete pontocska, akkor magasabban kell énekelni - ha jól emlékszem ez a házunk előtt történt, amikor együtt jöttünk haza az iskolából és ő a nagymamájához ment ebédelni, aki velünk szemben lakott.)

Szóval így kezdődött valahogy a klimpírozás nálam apu szintetizátorján, amit még Ausztriából hoztunk be a kilencvenes évek elején (vagy a nyolcvanas végén?) -  ekkor volt az első élményem arról, hogy egy áruházba bemenet az ajtó magától kinyílik előttem - és ez nem csak engem, hanem Ervint is nagyon elképesztette, pedig ő ekkor már legalább 25 éves volt (Ez meg kinyílik eee.)

Szóval vissza az "ongorázásra" - apunak jópár táncdalfesztiválos kottája, füzetecskéje volt, abból játszott, no meg persze a barna füzetéből is, amibe ő irogatta össze a dalokat. Ezek között nem csak magyarokat, hanem angol dalokat is találhatunk, természetesen félig meddig fonetikusan (ki tudott abban az időben más idegen nyelvet, mint az orosz) az akkordokkal együtt. Aztán miután mi előszeretettel tépkedtünk ki ebből a barna füzetből lapokat, betelt a füzet is meg a pohár is, így apu átírogatta egy fehér alapon piros mintás fedelű füzetbe a dalokat, és a lelkünkre kötötte, hogy ebből ne tépegessünk ki lapokat, mert különbenis, ő megszámolta benne a lapokat, és ha egy is hiányzik, akkor végünk :).

No szóval ezekből muzsikált apu, és ezeket játszottam én is, gyerekkori emlékként a fülembe cseng jópár klasszikus nóta, mint az Almát eszem, a Csak egy tánc volt meg persze kevésbé ismertek is, mint a Zöld mezők (ezt pl még soha nem hallottam eredetiben).

Amiért ezt a rövid (?) bevezető kellett, az egy olyan Syrius szám, amit már volt szerencsém kb 20 évesen eredetiben is meghallani, addig csak hallás után ismertem. A címe: Így mulat egy ... Ma pedig megtaláltam a felvételt róla a jutúbon, úgyhogy máris közzéteszem.

 Amikor ezt a számot meghallom, vagy eszembejut, máris látom magam előtt apuék szobáját, amint nyomja a gombokat -
- Zöld harminckettő (plik-plik-plik), kék negyvenegy (plik-plik-plik), kicsit legyen gyorsabb a ritmus (plik-plik-plik-plik)...

Mondják, hogy a beatre táncolni jó,
Ám nem lehet mulatni, ó, ó, ó!
Én azt mondom, tévednek,
Ha beatre mulatok, sose halok meg!
Húzd rá, gitár! He-hej!
Szakadjon a, szakadjon a húr, húr, húr,
Húzd rá, gitár!
Így mulat egy beates magyar úr, úr, úr!
Ácsi, gitár!
Ide húzd a fülembe, hogy shake, shake, shake,
Ide körém Ritmus Jankók,
Hadd ragasztok rátok bankót,
Ami hogyha nem is piros, kék, kék, kék,
Úgy húzzátok a fülembe,
Hogy sok igric és levente,
Szégyenébe' kopasz legyen, s kék, kék, kék!

Hm, csa, hm, csa, hm, csa, hm, csa!

Táncolni, dalolni imádok én,
Pengő gitár az én zeném,
Lakkos csizmát visel a babám,
A beatzenére bokázik ám!
Húzd rá, gitár! He-hej!
Szakadjon a, szakadjon a húr, húr, húr,
Húzd rá, gitár!
Így mulat egy beates magyar úr, úr, úr!
Ácsi, gitár!
Orgonista húzzátok a nótámat,
Síppal-dobbal, nyenyerével,
Megtetézve je-je-jével,
A nemjóját, csak énnekem, nem másnak,
Úgy játsszátok, olyan jól ám,
Hogy az Illés, meg a Zorán
Elszegődjön Lakatoshoz brácsásnak!
Síppal-dobbal, nyenyerével,
Megtetézve je-je-jével,
A nemjóját, csak énnekem, nem másnak,
Úgy játsszátok, olyan jól ám,
Hogy az Illés, meg a Zorán
Elszegődjön Lakatoshoz brácsásnak!
Hej!


 

Szólj hozzá!

Címkék: zene gyerekkor fatornyos falu

Flohmarkt

2008.12.03. 10:09 Eurydice

A hétvégén megnéztük Mariannéval a helyi bolhapiacot. Igazi vadkeleti piac, jah nem, ez a Nyugati Pályaudvar... Szóval egy nagy parkoló + mélygarázs nem messze tőlünk. Minden második héten vasárnap 10-15 között.
Hatalmas élmény volt, egyrész mert hasonlított azokra a piacokra, amelyek a szívemhez nőttek régebben. Mint a lengyelpiac Sümegen meg a fonyódi általános piac. Na igen.
Másrészt mert mindenfajta náció képviseltette magát a német mellett mint az oroszok, törökök és persze mi magyarok is, ettől pedig egyből otthon éreztem magamat.

A többórás nézelődés és mászkálás során apró szociotanulny fogalmazódott meg a fejemben az árusok csoportjait figyelve. A következő típusokat láttam:

1. Specializált eladók - adott téma körül forgó, gyakran új árukészlettel rendelkeznek - megesik, hogy csak egy konkrét szegmenst ragadnak ki a piacról - pl. orosz DVD-k, modell helikopterek vagy női pulóverek. Külön alcsoportot jelentenek azok, akik a férfiakra specializálták magukat, s ládáikban csavarok, anyák, szerszámok, ütvefúrók, blankolók, telefontöltők, unverzális távirányítók és egyebek lapulnak.

2. Lomizósok - itt gyakran megesik, hogy teljes hagyatékok kerülnek az utcára. Az örökös az ország másik részében él, sem ideje, sem kedve az ánti csipketerítőivel meg ilyenekkel foglalkozni, inkább megfizet egy brigádot, hogy cuccolja ki a néni kéróját. A brigád meg a jobb darabokat kiválogatva a lomtalanító szolgálatra bízza a dolgokat. No meg a járókelőkre... De erről majd talán később. Aztán a brigád ezeket a jobb cuccokat papírdobozokban a vásárlók elé tárja, talán ez hasonlít legjobban a magyar értelemben vett lomizásra. Az ember tényleg fillérekért/centekért juthat apró használati tárgyakhoz (kis kosárkák, vicces bögrék), és a legnagyobb élmény is itt érheti az embereket - vagyis kincsre lelhet.

3. Csórikáim - ha sok lett otthon a kacat - pl esküvőre három mákdarálót is kapott a pár, és ki kellene egészíteni a nászútra félretett összeget, akkor nincs mese, a rendes állampolgár is összeszedi a kis cókmókját, mindent, amit otthon már nem használ és kipakol vagy egy kisasztalkára, vagy az autóra. Mindent, azaz ruhát, csecsebecsét, nem használt, de jó állapotban lévő konyhai eszközöket, könyveket, társasjátékot, ágyneműt.
Marianne a saját bevallása szerint kétszer adta a fejét ilyen kofakodásra, első esetben 100 EUR-t kerestek egy nap, másikodik alkalommal 10 EUR-t, alig telt belőle a helybérletére.

Vannak aztán az átmeneti csoportok, akik kettő vagy mindhárom csoportba tartoznak, mert a lomizott néni kacatok mellett, orosz DVD-ket és saját apróságokat (csillárok, sílécek ) is árulnak.

Íme az én listám a beszerzett dolgokról:
2 db Mikádó (fadobozos, minden pálcika ép benne) - ár: 2*1 EUR
2 db kézicsipke terítő - ár: 1,5 EUR
2 db cinkupa - asztalnál kártyázó-ivó cimborák vannak rajta - ár:2 EUR
1 db Mangalás dosszié, tele színezhető mangalákkal - ár 1,5 EUR

Ha belegondolok, akkor ez a 7 EUR befektetés, amibe a 3 óra boldogság a Markt-on + a piacolást megelőző várakozós idő került, igazán megérte.
 

 

Szólj hozzá!

Címkék: enapi élhető város

Felfelé szállnak a levelek

2008.11.20. 12:37 Eurydice

Csak két dolog:
Megérkezett a tél: nemcsak a bélést tettem bele a piros kabátomba, hanem a levelek is eltűntek a fákról - a szembenlévő ház falára felkapaszkodó vadszőlő is eldobta vörös ruháját. A hideg szél besüvít a szűk utcácskába és felkapja a leveleket, ahogy kinézek az ablakon felfelé repülnek a vörös rongyok.

Tegnap a játékboltban egy igazi Emlékkel találkoztam: tenyérnyi méretű horgásztó, felhúzás után a tavacska körbeforog, benne színes halak tátognak. A feladat a mágneses pecabottal minél többet kihalászni. Megláttam, egyből -20 éves lettem, hallottam a felhúzott játék kerregését, láttam a tátogó halakat, ahogy Gebivel versenyeztünk, ki tud többet kipecázni.
Azt hiszem Klári nénjétől kaptuk.

Este hívom Gebit skypeon, mondom neki, "tudod az a kék műanyag, kis halak, rózsaszín és sárga mágneses pecabot" -
-Na, naaaa Ecsédi, emlékszel?

Semmi.

Egyedül maradtam én meg a kék műanyag emlék.

2 komment

Címkék: gyerekkor enapi

Nyolc nap

2008.11.17. 16:53 Eurydice

A menetrend - amiért érdemes hazamenni

Szombat du. megérkezünk Budapestre, este vacsora a gimis barátokkal - születésnapozás 1.
Vasárnap - mise, ebéd Zoltán szüleivel, majd estébe nyúlóan barátok meglátogatása
Hétfő - munka egész nap, aztán folyó ügyek elintézése - ajándékvásárlás, bankolás, este vacsora az egyetemista barátokkal és a tesóimmal - születésnapozás 2.
Kedd - hajnalban keresztfiak meglátogatása, energiaszint leapasztása 4 óra alatt, majd vissza Budapestre (oda-vissza 4 óra tömegközlekedve), születésnapozás Zoltiéknál - születésnapozás 3., majd nagyszülők hazafuvarozása (iszonyú dugó kifelé a városból), ismerős meglátogatása a belvárosban (iszonyú dugó befelé a városba) - még egy kör a volt albérletbe felmarkolni a maradék cuccokat
Szerda reggel - Szombat reggel - béke és nyugalom vidéken
Szombaton - Zoltán lejön hozzán, nagymama-nagynéni szintén meglátogat - születésnapozás 4.
Vasárnap reggel vissza Bp-re autóval, délben vissza a Városba, vonattal. 9 óra vonatozás után hazaértünk.

Érdemes hazamenni.

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: enapi fatornyos falu

süti beállítások módosítása