A hétvégén megnéztük Mariannéval a helyi bolhapiacot. Igazi vadkeleti piac, jah nem, ez a Nyugati Pályaudvar... Szóval egy nagy parkoló + mélygarázs nem messze tőlünk. Minden második héten vasárnap 10-15 között.
Hatalmas élmény volt, egyrész mert hasonlított azokra a piacokra, amelyek a szívemhez nőttek régebben. Mint a lengyelpiac Sümegen meg a fonyódi általános piac. Na igen.
Másrészt mert mindenfajta náció képviseltette magát a német mellett mint az oroszok, törökök és persze mi magyarok is, ettől pedig egyből otthon éreztem magamat.
A többórás nézelődés és mászkálás során apró szociotanulny fogalmazódott meg a fejemben az árusok csoportjait figyelve. A következő típusokat láttam:
1. Specializált eladók - adott téma körül forgó, gyakran új árukészlettel rendelkeznek - megesik, hogy csak egy konkrét szegmenst ragadnak ki a piacról - pl. orosz DVD-k, modell helikopterek vagy női pulóverek. Külön alcsoportot jelentenek azok, akik a férfiakra specializálták magukat, s ládáikban csavarok, anyák, szerszámok, ütvefúrók, blankolók, telefontöltők, unverzális távirányítók és egyebek lapulnak.
2. Lomizósok - itt gyakran megesik, hogy teljes hagyatékok kerülnek az utcára. Az örökös az ország másik részében él, sem ideje, sem kedve az ánti csipketerítőivel meg ilyenekkel foglalkozni, inkább megfizet egy brigádot, hogy cuccolja ki a néni kéróját. A brigád meg a jobb darabokat kiválogatva a lomtalanító szolgálatra bízza a dolgokat. No meg a járókelőkre... De erről majd talán később. Aztán a brigád ezeket a jobb cuccokat papírdobozokban a vásárlók elé tárja, talán ez hasonlít legjobban a magyar értelemben vett lomizásra. Az ember tényleg fillérekért/centekért juthat apró használati tárgyakhoz (kis kosárkák, vicces bögrék), és a legnagyobb élmény is itt érheti az embereket - vagyis kincsre lelhet.
3. Csórikáim - ha sok lett otthon a kacat - pl esküvőre három mákdarálót is kapott a pár, és ki kellene egészíteni a nászútra félretett összeget, akkor nincs mese, a rendes állampolgár is összeszedi a kis cókmókját, mindent, amit otthon már nem használ és kipakol vagy egy kisasztalkára, vagy az autóra. Mindent, azaz ruhát, csecsebecsét, nem használt, de jó állapotban lévő konyhai eszközöket, könyveket, társasjátékot, ágyneműt.
Marianne a saját bevallása szerint kétszer adta a fejét ilyen kofakodásra, első esetben 100 EUR-t kerestek egy nap, másikodik alkalommal 10 EUR-t, alig telt belőle a helybérletére.
Vannak aztán az átmeneti csoportok, akik kettő vagy mindhárom csoportba tartoznak, mert a lomizott néni kacatok mellett, orosz DVD-ket és saját apróságokat (csillárok, sílécek ) is árulnak.
Íme az én listám a beszerzett dolgokról:
2 db Mikádó (fadobozos, minden pálcika ép benne) - ár: 2*1 EUR
2 db kézicsipke terítő - ár: 1,5 EUR
2 db cinkupa - asztalnál kártyázó-ivó cimborák vannak rajta - ár:2 EUR
1 db Mangalás dosszié, tele színezhető mangalákkal - ár 1,5 EUR
Ha belegondolok, akkor ez a 7 EUR befektetés, amibe a 3 óra boldogság a Markt-on + a piacolást megelőző várakozós idő került, igazán megérte.
