Ma baktattunk le a dombról a lassan szokásossá váló délutáni piknikből hazafelé tartva, amikor eszembe jutott, hogy a napokban volt 10 éve, hogy érettségiztem.
Móriczot húztam meg az első világháborút. Emlékszem, mikor az utóbbi a kezem közé került, annyira, de annyira boldog voltam, ennél jobban csak a második vh-t szerettem volna húzni. Károlytanárurat megkértem, tegye fel nekem a térképet, hogy teljes legyen az élmény :)
Azt hiszem 1915-ig jutottam csak el, aztán Tanárúr bólintott, és azt mondta, akkor már csak egy kérdés lenne: milyen jelentős események történtek 1917-ben? Erre feleltem, és azt mondák, köszönik.
Aztán még mi minden volt 10 éve, az érettségin és a hozzákapcsolódó dolgokon túl (szalagavató, táncvizsga)?
Március elején megszületett Imre keresztfiam, az érettségi napján meghalt az Istenes papa, felvételiztem és felvételt nyertem az egyetemre, augusztusban Lengyelországban zarándokoltam, szeptemberben beköltöztem az egyetemi koliba a Budaörsi úton (A épület, második emelet) és azon az ősszel-télen a Pecsában voltam ruhatáros mint diákmunkás, ebből a keresetből vettem magamnak születésnapom alkalmából egy fekete North Face hátizsákot, amelynek az árát felére hazudtam anyunak, de még így is a szívéhez kapott, hogy ennyit ezért a táskáért, még minta sincs rajta! Tavaly nyáron aztán rátestáltam munkába-járós táskának a Hegyre. Idén meg már nincs rá szüksége szerencsére.
