Nem szoktam egy nap kétszer írkálni, főleg nem mostanában, de amit most láttam az azonnali cselekvésre késztetett. Itt az ideje bepótolni egy-két dolgot...
Amikor kezdő sas voltam apu volt az, aki bevezetett engemet a kottaolvasás és zongorázás világába, nagyjából így kezdődött
- Lányom, a második vonalon a hang az azt jelenti hogy itt ezt a fehéret kell lenyomni. (Igaz, előtte a Csilla mondta, miközben mutatta a másodikos énekkönyvét - én akkor elsős voltam, hogy ha feljebb van a fekete pontocska, akkor magasabban kell énekelni - ha jól emlékszem ez a házunk előtt történt, amikor együtt jöttünk haza az iskolából és ő a nagymamájához ment ebédelni, aki velünk szemben lakott.)
Szóval így kezdődött valahogy a klimpírozás nálam apu szintetizátorján, amit még Ausztriából hoztunk be a kilencvenes évek elején (vagy a nyolcvanas végén?) - ekkor volt az első élményem arról, hogy egy áruházba bemenet az ajtó magától kinyílik előttem - és ez nem csak engem, hanem Ervint is nagyon elképesztette, pedig ő ekkor már legalább 25 éves volt (Ez meg kinyílik eee.)
Szóval vissza az "ongorázásra" - apunak jópár táncdalfesztiválos kottája, füzetecskéje volt, abból játszott, no meg persze a barna füzetéből is, amibe ő irogatta össze a dalokat. Ezek között nem csak magyarokat, hanem angol dalokat is találhatunk, természetesen félig meddig fonetikusan (ki tudott abban az időben más idegen nyelvet, mint az orosz) az akkordokkal együtt. Aztán miután mi előszeretettel tépkedtünk ki ebből a barna füzetből lapokat, betelt a füzet is meg a pohár is, így apu átírogatta egy fehér alapon piros mintás fedelű füzetbe a dalokat, és a lelkünkre kötötte, hogy ebből ne tépegessünk ki lapokat, mert különbenis, ő megszámolta benne a lapokat, és ha egy is hiányzik, akkor végünk :).
No szóval ezekből muzsikált apu, és ezeket játszottam én is, gyerekkori emlékként a fülembe cseng jópár klasszikus nóta, mint az Almát eszem, a Csak egy tánc volt meg persze kevésbé ismertek is, mint a Zöld mezők (ezt pl még soha nem hallottam eredetiben).
Amiért ezt a rövid (?) bevezető kellett, az egy olyan Syrius szám, amit már volt szerencsém kb 20 évesen eredetiben is meghallani, addig csak hallás után ismertem. A címe: Így mulat egy ... Ma pedig megtaláltam a felvételt róla a jutúbon, úgyhogy máris közzéteszem.
Amikor ezt a számot meghallom, vagy eszembejut, máris látom magam előtt apuék szobáját, amint nyomja a gombokat -
- Zöld harminckettő (plik-plik-plik), kék negyvenegy (plik-plik-plik), kicsit legyen gyorsabb a ritmus (plik-plik-plik-plik)...
Mondják, hogy a beatre táncolni jó,
Ám nem lehet mulatni, ó, ó, ó!
Én azt mondom, tévednek,
Ha beatre mulatok, sose halok meg!
Húzd rá, gitár! He-hej!
Szakadjon a, szakadjon a húr, húr, húr,
Húzd rá, gitár!
Így mulat egy beates magyar úr, úr, úr!
Ácsi, gitár!
Ide húzd a fülembe, hogy shake, shake, shake,
Ide körém Ritmus Jankók,
Hadd ragasztok rátok bankót,
Ami hogyha nem is piros, kék, kék, kék,
Úgy húzzátok a fülembe,
Hogy sok igric és levente,
Szégyenébe' kopasz legyen, s kék, kék, kék!
Hm, csa, hm, csa, hm, csa, hm, csa!
Táncolni, dalolni imádok én,
Pengő gitár az én zeném,
Lakkos csizmát visel a babám,
A beatzenére bokázik ám!
Húzd rá, gitár! He-hej!
Szakadjon a, szakadjon a húr, húr, húr,
Húzd rá, gitár!
Így mulat egy beates magyar úr, úr, úr!
Ácsi, gitár!
Orgonista húzzátok a nótámat,
Síppal-dobbal, nyenyerével,
Megtetézve je-je-jével,
A nemjóját, csak énnekem, nem másnak,
Úgy játsszátok, olyan jól ám,
Hogy az Illés, meg a Zorán
Elszegődjön Lakatoshoz brácsásnak!
Síppal-dobbal, nyenyerével,
Megtetézve je-je-jével,
A nemjóját, csak énnekem, nem másnak,
Úgy játsszátok, olyan jól ám,
Hogy az Illés, meg a Zorán
Elszegődjön Lakatoshoz brácsásnak!
Hej!
