Csak két dolog:
Megérkezett a tél: nemcsak a bélést tettem bele a piros kabátomba, hanem a levelek is eltűntek a fákról - a szembenlévő ház falára felkapaszkodó vadszőlő is eldobta vörös ruháját. A hideg szél besüvít a szűk utcácskába és felkapja a leveleket, ahogy kinézek az ablakon felfelé repülnek a vörös rongyok.
Tegnap a játékboltban egy igazi Emlékkel találkoztam: tenyérnyi méretű horgásztó, felhúzás után a tavacska körbeforog, benne színes halak tátognak. A feladat a mágneses pecabottal minél többet kihalászni. Megláttam, egyből -20 éves lettem, hallottam a felhúzott játék kerregését, láttam a tátogó halakat, ahogy Gebivel versenyeztünk, ki tud többet kipecázni.
Azt hiszem Klári nénjétől kaptuk.
Este hívom Gebit skypeon, mondom neki, "tudod az a kék műanyag, kis halak, rózsaszín és sárga mágneses pecabot" -
-Na, naaaa Ecsédi, emlékszel?
Semmi.
Egyedül maradtam én meg a kék műanyag emlék.
