A Filléres emlékeim című dal tódult az agyamba ma délelőtt, amikor az egyik Ikeás tárolóban felleltem egy fekete fém csokisdobozt (valami olyasmi nagyságút, mint amilyent Amelie talált a fürdőben). Nézem, oké hogy nem poros, de vajon, mi a fene lehet benne. Mivel ez a hatodik évünk itt, és már két költözésen túl vagyunk, gyanítom az elmúlt időkben egyszer-kétszer azért belenéztem. Gondolkozom, továbbra sem dereng semmi. Kinyitom.
Tucatnyi kásagyöngyből vagy színes kövekből nyaklánc, egy részét én fűztem, más részét ajándékba kaptam, egy csengő, két nagyobb amulettszerűség, pár hullámcsat, egy kisebb zacskóban rég vagy sose használt fülbevalók, két ezüstlánc.
Aztán még három dolog, amit sóhajtva, hogy mennyire röpül az idő, a tenyerembe tettem
Az első egy kitűző: zöldes színű tengeren karcsú piros hajótest, három hófehér vitorlával (az egyiken arany számok: 44), az árbóc tetején apró piros zászlóval. Mellette a kék égen két madár arany V-je látszik. Körben felirat: Royal Canadian Legion F.E. Buttler Branch 44, alul Chester, Nova Scotia. Ez még egy gyári kirándulásról van, méghozzá egy dunai hajókázás révén jutottam hozzá. Hogy osztálykirándulás volt-e (ha igen, akkor 1997-et írunk), vagy csak egy sima kolis kiruccanás már nem tudom. De az bizonyos, hogy a sétahajón beszédbe elegyedtem néhány kanadai turistával, talán ez volt az első alkalom, hogy anyanyelvűekkel próbáltam megértetni magam angolul, és az is megvan még, hogy kérdeztem, hogy milyen szuvenírt visznek haza, de az istenért sem jutott eszembe a hagyma szó (onion). Nagyon büszke voltam magamra, és az idősödő házaspár is jót derülhetett az igyekezetemen, mert a bácsi ezt a kitűzőt adta nekem.
A második dolog egy rézkereszt, ami a 2000-es honfoglalós Barátok útján kaptunk bőrszíjra fűzve, és amit sok-sok évig hordtam nagy szeretettel, mert ez volt az első zarándoklat az életemben és rengeteg ember-élményben volt részem ezalatt a hét alatt. Sose felejtem el, hogy olyan mocskos voltam hazaérve, hogy sikálni kellett rólam a piszkot. Na oké, mást se felejtek el...
A harmadik dolog aztán már 2004-ből van: egy narancssárgás kövekből álló fülbevaló. Persze volt a dobozban más ilyen ékszer (szebb is, jobb is), de amit csak ez a vacak darab tud, hogy ez volt az első lógós fülbevalóm, amit aztán több tucat hasonló stílusú követett. Ez a kis bizsu is aktív közreműködője volt annak az esztendőnek, mert 2004 volt a Változás éve.
Szóval eddig akárhányszor a Filléres emlékeket hallottam, mindig láttam magam előtt az öreg-énemet, ahogy poros dobozokban matat vacak-kincsek után. Azt hittem, hogy ettől még évtizedekre vagyok... Ma meg kellett állapítanom, hogy nem.
