HTML

Emlékek bálja

Emlékek innen-onnan

Friss topikok

  • Csenge Fülöpp: Ez egy népdal és ez a teljes szövege: Sosem felejtem el a percek(ceket-ceket) Mikor először átölel... (2023.07.30. 17:02) Soha nem felejtem el a perceket
  • Eurydice: @Fluffyhu: két variációban is hallottam a dalt, az egyikben tényleg úrvezetőt, a másikban meg új v... (2014.05.21. 11:15) Hiánypótló - http://gramofon.nava.hu
  • VénKecske: Nekem réz cipzáras YAMAHA pulóverem volt, ami ugye Márianapi búcsúban... de azért büszkén főttem b... (2012.08.28. 03:09) A prágai búcsú
  • VénKecske: Köszönjük szépen! (2012.08.28. 03:05) Lajos bácsi
  • Eurydice: @Sztyepadzso: ja, a fékcsikorgás a sarkon, szerintem még Rozi is össze lesz zavarodva az új kocsit... (2012.03.16. 08:23) Szamara

Linkblog

Egér koma, hol a sajt

2009.03.09. 14:09 Eurydice

Eddig arra a kérdésre, hogy inkább kutyás vagy inkább macskás vagyok, hosszas gondolkodás után sem tudtam választ adni. Az elmúlt két hétvégén azonban végérvényesen meggyőződtem arról, hogy a macskák oldalán a helyem.

Mióta az eszemet tudom, otthon mindig voltak macskák. A legkorábbi macska-generációban egy szürke kandúr volt (a papa macskája) meg két fekete-fehér macska, akik egy nyári napon nyávogva szálltak alá a szénapadlásról. Aztán kaptunk még Balatonfüredről is cicákat (talán Kati keresztanyu híres Paprika nevetű macskájának utódait, már nem emlékszem), később Döme Feri hagyott nálunk egy girhes kismacskát, "Csak pár napra, Ibolya néni, amíg otthon előkészítem a terepet." Aztán az előkészítés annyira nem jött össze, hogy Girnyaú több évig az elsőszámú macskám volt.
Az első szülésénél asszisztáltam (még a néptánc szakkörről is el kellett lógnom), mert a macska folyton utánam akart jönni, holott már megindult a szülés. Aztán ebből az első alomból két cica fel is nevelkedett nálunk. Barátságos állatok voltak, épp búcsú volt, amikor az egyik eltűnt. Napokig szomorkodtam, búsúltam a macska után.
Hosszas keresgélés és nyomozás után kiderült, hogy kiscica a Csimszi fiúk után elment a kocsmába, ahol aztán egyik helyi lakos magához vette, gondolta "Jól jöhet még ez a macska az istállóba'".
Épp az unokatesóm esküvőjére készültünk Klári nénjénél amikor ezt valaki mesélte, így anyuval nyomban (két adag zserbó között) elmentünk a falu szélén álló tanyára, ahol aztán visszakaptam a macskámat. Gyorsan haza is vittem - odatettem az anyja mellé, Girnyaú meg rá se hederített a fiára, akit én már egyszer elsirattam, aztán sikeresen visszaszereztem. Akkor rájöttem, a macskák nem olyan anyák, mint ahogy az emberek azok...

Gimnazista voltam, amikor az egyik kismacska rühes lett. A gyógyszertárba beszereztem  tehát egy szert,  amelynek a használati utasításba bele volt írva, hogy a kezelt felületet szappanos vízzel le kell mosni. Mivel a szerencsétlen macska tetőtől talpig rühes volt, a kezelés egy langyosvizes fürdővel kezdődött. Persze a család vinnyogva figyelte, hogyan próbálom a macskát belenyomni a sárga lavórba, sikertelenül, mert az állat valahogy úgy kifeszítette a lábait, hogy azok mindig beleakadtak a lavór peremébe.

Végül én győzem, a macskát megfürdettem, bár én is legalább olyan vizes voltam a végére, mint ő. Aztán jött a kenés. Már az első kezeléssel látványos eredményt értem el, még kétszer elvégeztem ezt a kezelést az elkövetkezendő egy hétben, és láss csodát, a vézna girhes macskából gyönyörű kandúr lett.

Aztán valahogy elkopott a Girnyaú-ház, volt amelyik mérget evett, volt amelyet elütöttek, egyszercsak ott álltunk macska nélkül!!! Nem tétlenkedtünk, Sümegprágáról importáltunk két dögöt, amelyre a mama azt mondta, hogy "Igen jó macskák, amerikából hozták őket a bányába. A patkányt is megfogják."
Természetesen nem volt bennük semmi amerikai, olyan normális szürke házi macskák voltak. "Molnár-macskák", ahogy itthon nevezik őket, a homlokukon található M alakú mintáról. Aztán innen ered a mostani generáció, az Anya és lánya (Gusztika) és annak fia Piciny. Mamának igaza volt nagyon jó egerész hajlamuk van, főleg akkor, ha kismacskáik voltak - akkor még a mezőre is kijártak egérért.

Szóval visszakanyarodva a fenn említett egerészést Picinnyel vittem végbe. A fészerben hordókban áll a gabona, apu fatetőket csinált lezárásukra, de volt egy, amelynél a tető nem illeszkedett pontosan a hordóra, így néhány centis rés tátongott a tető és a hordó között. (Egérszempontból ideális, bemegy az egérke, és kövérre zabálja magát - és nem tud kijönni.)
A múlt szombaton láttam, hogy Piciny nagy izgalomban mászkál a hordók tetején, és Rozi  kutya is kifejezetten furcsán viselkedett. Gondoltam felnyitogatom a tetőket, hátha van benne egér, ilyen máskor is előfordult.  Felnyitom az elsőt. Csak kukorica. Felnyitom a másodikat. Csak búza. Aztán a harmadikat, az is csak búza, de NEEEEEM. Három bársonyos egér figyel kifelé szánnivaló fekete szemekkel...

Visszaengedtem a tetőt, a macskát támadópozícióba helyeztem a hordó mellé, és kinyitottam újra. Piciny egy pillanat alatt elkapott kettőt, a harmadik kiugrott a hordóból. Rozi eközben idegesen rohangált fel és alá a hordók mellett. Érezte, itt valami jó buli van.
A következő hévégén szinte csak kiváncsiságból emeltem fel ugyanannak a hordónak a tetejét. És DEZSAVŰ!
Három bársonyos egér figyel kifelé szánnivaló fekete szemekkel...
 

Azóta tudom, hogy a macskák oldalán a helyem.

Szólj hozzá!

Címkék: gyerekkor fatornyos falu

Homokóra

2009.02.05. 13:29 Eurydice

Márait olvasni nem is hangulat kell, hanem egyfaja tudatállapot. Tudatában lenni állapotunknak.

Tegnap olvastam a naplójában (1950) hogy vett egy "tűrhetően pontos" homokórát, János (a fia) gyakran kér engedélyt, hogy bemenjen Márai szobájában és ott lepergesse a három percet. "Ezt úgy műveli, mint a pákosztos gyerek, aki titokban majszol valamilyen tilos nyalánkságot... Az időt majszolja. Figyelmeztetem, hogy takarékoskodjék. Ha felelőtlenül, nyalángságból leperget - napjában többször, feleslegesen - három percet, megeshet, hogy a készlet, amelynek igazi tartalékait nem ismerjük, elfogy.
Ez a lehetőség elgondolkoztatja. A feltevés, hogy az időt el is lehet "költeni", számára még újdonság. Még nem tudja, hogy három perc itt, három perc ott, s már el is "költöttük" az időt, ami az élet, könnyelműen."

Sajnos lekerült a youtube-ról az a verzió, amikor Záray Márta egy koros karosszékben ringva éneleki a Homokóra című dalt. Mind ennek a dalnak, mind a homokóráknak, mind Záray Mártának olyan Lajos bácsi-Kati néni hangulata van (mackó-méz, vasárnapi látogatások, szénában ugrálás és ilyenek... ez külön bejegyzést érdemel).

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: zene emberek könyvek

Enapi

2009.02.03. 16:48 Eurydice

Nem szokott ilyen lenni, két poszt egy nap alatt, de azt meg kell örökítsem  még ma, hogy minél közelebbi legyen az élmény.

Mióta visszajöttünk karácsony óta, azóta minden éjjel (azaz MINDEN éjjel) álmodok valamit. Ezek az álmok mostanában kimerítőek, reggelre egészen elfáradok az álmodásban. Nem rémálmok ezek, nem üldöz senki, inkább az a félelmetes, hogy hogyan tesz össze az agyam ilyen dolgokat... Marianne szerint az lehet az oka, hogy a gyapjútakarómról leszedtem a huzatot, biztos a természetes gyapjú zavar, visszatettem a huzatot, de változás semmi...

Az utóbbi hetekben szinte minden ismerősömmel, barátommal álmodtam már, sőt olyan is volt, hogy az összes ismerősöm egyszerre szerepelt az álmomban (hatalmas korcsolyázós estet szerveztünk a Mosó jegén - ahonnan Geri bácsiék üzlete alatt a focipálya irányába vonultunk át az "utó-buliba"), de ami ma reggelre esett meg, ilyen még nem volt...

Álmomban a müncheni Hauptbahnhofon álltam, reggel 7:20 körül járt az idő, az utolsó pillanatban vettem észre, hogy a vonatomat betolták a peronra, és mindjárt indul haza a szerelvény. Gyorsan mentem a vonat mellett, aggódtam, mert nem láttam kiírva sehol a helyfoglalásokat. Végül megtaláltam a kocsimat, ami két ülést kivéve teljesen üres volt, holott a többi vagon tele volt emberekkel. Leraktam a csomagom, jól megnézem, hogy legyen a közelemben konnektor a laptopnak, aztán oldalra sandítok, érzem, hogy nem mindennapi utastársaim vannak (ezt úgy lehetett érezni a levegőből, meg a RailJet belseje bordó brokáttal van borítva - ez a Business Class? Nem tudom, eddig csak a fapados másodosztályra futotta...)
Oldalra sandítok, és elhűlök. Orbán meg Gyurcsány ül mellettem.

Jessszus.... egyből megörülnek nekem, végre valaki a pórnép közül, akit bele lehet vonni az építő beszélgetésbe, szálljak be a vitájukba, kérik, mondjam meg milyen manapság "hétköznapi embernek" lenni.

Gyurcsány mindenképp meg akar győzni, hogy milyen jó most nekünk, Orbán nem szól semmit, csak néz rám szomorúan. Könnyed társalgásba kezdünk, hiszen hogy nézne már ki, ha nem használnám ki, hogy miniszterelnökökkel beszélgethetek (mondjuk ha lehetett volna választani, inkább Teleki Pállal konzultálok Ferenc helyett, de ugye erre még álmomban sincs lehetőségem). Természetesen arra nem emlékszem, milyen témákat jártunk körül, csupán arra, hogy alig vártam, hogy befejezzük, és nekiállhassak Dr House-t nézni...

Nem is lenne a dolog magában izgalmas, de anyunak ma skypeolás közben elmesélem az álmom, aki kicsit csendesen közli, őt is ilyen álom gyötörte a minap... bár ő "csak" Gyurcsánnyal álmodott...

Álma szerint a miniszterelnök a feleségével és két kis gyerekével az utcánkba költözött, egészen pontosan a Soós-házba, ahol most az erdész lakik, a mi házunktól két telekre a patak felé. Ferenc gyermekei, lévén eddig városban éltek (gondolom én, azért) átjárnak hozzánk az állatokat nézegetni, meg simogatni. (Ez a valóságban is igaz, Wolfi gyerekei ha lenn voltak akár egész nap ott voltak nálunk, nyuszit nézni, tojást szedni, kutyát dögönyözni, macskát ölelgetni.) Átjön egyszer Gyurcsány is, és mivel nagyon szeretnek nálunk lenni a gyerekei, az mondja:

-Ibolya, kérjen tőlem bármit, megteszem.

Anyu azt hiszem pontosan tudja, mit kérne...

 
 

Szólj hozzá!

Címkék: politika álom enapi fatornyos falu

Miért éppen...

2009.02.03. 11:22 Eurydice

Tegnap este Zoltival befejeztük a Miért éppen Alaszka esti vetítését. Joel Fleischman még általános-harmadikban bukkantak fel a képernyőn Maggievel és a többi Cicely-beli arccal együtt. Emlékszem a szerdai rajzórára kedd esténként készítettem a házifeladatot(!), azaz tussal betűmintákat firkáltam a nagyszobában, közben tátott szájjal figyeltem az eseményeket a sorozatban. Nagyon utáltam a tussal való rajzolást, mindig lecsöpögött a tinta, és amúgyis béna voltam rajzból meg technikából... Na de mindegy.
A Miért éppen Alaszka, az ocsmány munka mellett igazi élmény volt.

Aztán hirtelen vége szakadt a történetnek (a helyét a Vészhelyzet vette át kedd esténként Ross dokival, meg Green dokival - aki egyébként egy hiperallergiás különcöt játszik az Alaszkában) és csak egyetem alatt mászott elő az emlékek közül: szinte evidens volt, hogy Eszter is nagy rajongója a sorozatnak, akkor pedig nem volt mit tenni, beszereztük az első két szériát, és rongyosra néztük.
Később Zoltiról is kederült, hogy nézte a sorozatot, akkor pedig felkutattuk a hiányzó epizódokat és nekiálltunk a 63 résznek, ez volt az "esti mese". Az elején még volt, hogy két részt is megnéztünk napjában, de mivel az epizódok háromnegyed órásak és elég tartalmasak, lecsökkentettük napi dózist egy epizódra.

Tegnap este végül lezártunk egy fejezetet - ezzel vége szakadt a többhónapos esti programnak. Új koncot kell keressünk...

Az utolsó rész tiszteletére (amikor Shelly Zámbó Jimmy-hez hasonlóan mindent "dalban mond el") álljon itt a Snake Dance Shelly előadásában.

 

A videót hatalmas erőfeszítések által én vágtam, konvertáltam, tömörítettem, töltöttem fel a youtube-ra, néha belebonyolódtam (túl sok program közül kellett kiválasztani a megfelelőt) de azért mégis siker koronázta a fáradozásaimat.

Szólj hozzá!

Címkék: zene gyerekkor enapi

Enapi

2009.02.02. 13:42 Eurydice

Van a sumír-magyar rokonság elmélete, ezen én mindig csak nevettem, mert olyan távoliak vagyunk mi, magyarok azoktól a folyamközbeli ősi népektől... Aztán Sapa karácsonykor a kezembe nyomott egy könyvet, hogy "legközelebb megbeszéljük" és "ne vegyél mindent komolyan benne, de maradj nyitott az új gondolatokra".
A kezdeti értetlenkedések után ott nyílt meg az agyam/lelkem a dolgokra, amikor a ragozó nyelvekről esett szó. Belőlem megint előtört egy régi perverzió (Évekkel ezelőtt a velális í létezése annyira új élményt adott, hogy keresni kezdtem a hétköznapi példákat. Továbbá a tárgy és az alany eset közötti  határ a személyes névmások esetében igen elmosódó, e titkot nyitját még mindig nem leltem meg.)

Szóval a szerző kimondta a mostani varázslatos fogalmat: termő gyök

És azóta ez jár e fejemben: adott két mássalhangzó, azközé egy magánhangó ékelődik, milyen jelentésű szavak születhetnek e frigyből

Termő gyök:K_R (Fiagyökök: G_R, Gy_r)
Jelentéskör: minden, ami kerekséggel, körrel, körmozgáassal kapcsolatos
Szóbokrok:
KÖR: kör, körül, köröm, körte, körönd
KAR: kar, karol, karika, karom,
KER: ker, keres, kerge, kering, kerül,
KOR: kor, korong, korsó
GÖR: görbe, göröngy, gördül
GUR: gurul, guriga
GER: gerezd, gerinc, gerely
GYŰR: gyűrű

A könyv itt több példát is adott, és azóta ezen gondolkoztam, a mindennapi szavaimban hol rejtőznek a gyökök...

Azóta fenntartásokkal ugyan, de lelkesen olvasom ezeket a sumír-magyar rokonsági elméleteket. A végén úgy leszek vele, mint a "kitalált középkorral", nem mondom rá, hogy hülyeség, csupán azt, hogy akár igaz is lehet...
Már csak az a kérdés merül fel bennem, ha én ezeket az elméleteket félig-meddig igaznak gondolom, akkor majd a gyerekemet a történelemóra után előveszem-e, hogy "tudjátok, szép amit a tanár úr mondott nektek, de lehet hogy meg lehet közelíteni a történelmet máshogy is..."
Ez még a jövő zenéje.
 


 

Szólj hozzá!

Címkék: történelem könyvek enapi

süti beállítások módosítása