Nem szokott ilyen lenni, két poszt egy nap alatt, de azt meg kell örökítsem még ma, hogy minél közelebbi legyen az élmény.
Mióta visszajöttünk karácsony óta, azóta minden éjjel (azaz MINDEN éjjel) álmodok valamit. Ezek az álmok mostanában kimerítőek, reggelre egészen elfáradok az álmodásban. Nem rémálmok ezek, nem üldöz senki, inkább az a félelmetes, hogy hogyan tesz össze az agyam ilyen dolgokat... Marianne szerint az lehet az oka, hogy a gyapjútakarómról leszedtem a huzatot, biztos a természetes gyapjú zavar, visszatettem a huzatot, de változás semmi...
Az utóbbi hetekben szinte minden ismerősömmel, barátommal álmodtam már, sőt olyan is volt, hogy az összes ismerősöm egyszerre szerepelt az álmomban (hatalmas korcsolyázós estet szerveztünk a Mosó jegén - ahonnan Geri bácsiék üzlete alatt a focipálya irányába vonultunk át az "utó-buliba"), de ami ma reggelre esett meg, ilyen még nem volt...
Álmomban a müncheni Hauptbahnhofon álltam, reggel 7:20 körül járt az idő, az utolsó pillanatban vettem észre, hogy a vonatomat betolták a peronra, és mindjárt indul haza a szerelvény. Gyorsan mentem a vonat mellett, aggódtam, mert nem láttam kiírva sehol a helyfoglalásokat. Végül megtaláltam a kocsimat, ami két ülést kivéve teljesen üres volt, holott a többi vagon tele volt emberekkel. Leraktam a csomagom, jól megnézem, hogy legyen a közelemben konnektor a laptopnak, aztán oldalra sandítok, érzem, hogy nem mindennapi utastársaim vannak (ezt úgy lehetett érezni a levegőből, meg a RailJet belseje bordó brokáttal van borítva - ez a Business Class? Nem tudom, eddig csak a fapados másodosztályra futotta...)
Oldalra sandítok, és elhűlök. Orbán meg Gyurcsány ül mellettem.
Jessszus.... egyből megörülnek nekem, végre valaki a pórnép közül, akit bele lehet vonni az építő beszélgetésbe, szálljak be a vitájukba, kérik, mondjam meg milyen manapság "hétköznapi embernek" lenni.
Gyurcsány mindenképp meg akar győzni, hogy milyen jó most nekünk, Orbán nem szól semmit, csak néz rám szomorúan. Könnyed társalgásba kezdünk, hiszen hogy nézne már ki, ha nem használnám ki, hogy miniszterelnökökkel beszélgethetek (mondjuk ha lehetett volna választani, inkább Teleki Pállal konzultálok Ferenc helyett, de ugye erre még álmomban sincs lehetőségem). Természetesen arra nem emlékszem, milyen témákat jártunk körül, csupán arra, hogy alig vártam, hogy befejezzük, és nekiállhassak Dr House-t nézni...
Nem is lenne a dolog magában izgalmas, de anyunak ma skypeolás közben elmesélem az álmom, aki kicsit csendesen közli, őt is ilyen álom gyötörte a minap... bár ő "csak" Gyurcsánnyal álmodott...
Álma szerint a miniszterelnök a feleségével és két kis gyerekével az utcánkba költözött, egészen pontosan a Soós-házba, ahol most az erdész lakik, a mi házunktól két telekre a patak felé. Ferenc gyermekei, lévén eddig városban éltek (gondolom én, azért) átjárnak hozzánk az állatokat nézegetni, meg simogatni. (Ez a valóságban is igaz, Wolfi gyerekei ha lenn voltak akár egész nap ott voltak nálunk, nyuszit nézni, tojást szedni, kutyát dögönyözni, macskát ölelgetni.) Átjön egyszer Gyurcsány is, és mivel nagyon szeretnek nálunk lenni a gyerekei, az mondja:
-Ibolya, kérjen tőlem bármit, megteszem.
Anyu azt hiszem pontosan tudja, mit kérne...
