HTML

Emlékek bálja

Emlékek innen-onnan

Friss topikok

  • Csenge Fülöpp: Ez egy népdal és ez a teljes szövege: Sosem felejtem el a percek(ceket-ceket) Mikor először átölel... (2023.07.30. 17:02) Soha nem felejtem el a perceket
  • Eurydice: @Fluffyhu: két variációban is hallottam a dalt, az egyikben tényleg úrvezetőt, a másikban meg új v... (2014.05.21. 11:15) Hiánypótló - http://gramofon.nava.hu
  • VénKecske: Nekem réz cipzáras YAMAHA pulóverem volt, ami ugye Márianapi búcsúban... de azért büszkén főttem b... (2012.08.28. 03:09) A prágai búcsú
  • VénKecske: Köszönjük szépen! (2012.08.28. 03:05) Lajos bácsi
  • Eurydice: @Sztyepadzso: ja, a fékcsikorgás a sarkon, szerintem még Rozi is össze lesz zavarodva az új kocsit... (2012.03.16. 08:23) Szamara

Linkblog

Versek gyerekkorból IV. - Házasodik a vakond

2009.03.27. 10:31 Eurydice

GAZDAG ERZSI: HÁZASODIK A VAKOND

Házasodik a vakond.
Háza táján nagy a gond:
ki legyen a násznagya,
sütő-főző asszonya?

Kit hívjon meg legelébb?
Tanácsadó a veréb.
"Első legyen az egér;
vakondlyukba belefér.

Második a kabóca,
rétek, mezők bohóca!
Tücsök jöjjön zenésznek!
Zene kell a násznépnek!

Hörcsög lesz a szakácsa,
nem ég el a kalácsa."
Lóti-futi inasnak
három békát fogadnak.

Megkezdődik a lagzi,
sose látott vígság.
Ott forog a denevér,
pedig meg se hívták.

Pereg a dob, zeng az üst,
cimbalom is pendül.
Erre a sok cifra nép
páros táncra perdül.

Cincog már az egér is.
olyan nagy a kedve.
Kettőt ugrik a sáska,
mintha sánta lenne.

Sirdogál a nünüke,
neki nincsen párja.
Megforgatja a cincér,
ne maradjon árva.

Lámpás ég az asztalon,
jánosbogár hozta,
kényes-fényes lagzi ez,
s édes a sok torta
.

 

Szólj hozzá!

Címkék: mese gyerekkor kezdő sasok fatornyos falu

Versek gyerekkorból III. - Öreg néne őzikéje

2009.03.24. 19:29 Eurydice

Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje

Mátraalján, falu szélén
lakik az én öreg néném,
melegszívű, dolgos, derék,
tőle tudom ezt a mesét.

Őzgidácska, sete-suta,
rátévedt az országútra,
megbotlott egy kidőlt fába,
eltörött a gida lába.

Panaszosan sír szegényke,
arra ballag öreg néne.
Ölbe veszi, megsajnálja,
hazaviszi kis házába.

Ápolgatja, dédelgeti,
friss szénával megeteti,
forrásvízzel megitatja,
mintha volna édesanyja.

Cili cica, Bodri kutya
mellé búvik a zugolyba,
tanultak ők emberséget,
nem bántják a kis vendéget.

Gyorsan gyógyul gida lába,
elmehetne az őzbálba,
vidám táncot ellejthetne,
de nincs hozzá való kedve.

Barna szeme bús-szomorún
csüng a távol hegykoszorún.
Reggel bíbor napsugarak
játszanak a felhő alatt.

Esti szellő ködöt kerget,
dombok, lankák üzengetnek:
"Vár a sarjú, gyenge hajtás,
gyere haza, gida pajtás!"

Könnybe lábad az őz szeme,
hej, nagyon is visszamenne,
csak az anyja úgy ne várná,
csak a nénét ne sajnálná!

Éjjel-nappal visszavágyik,
hol selyem fű, puha pázsit,
tarka mező száz virága
őztestvérkét hazavárja.

Ahol mókus ugrabugrál,
kopácsol a tarka harkály,
vígan szól a kakukk hangja,
bábot cipel szorgos hangya.

Várja patak, várja szellő,
kék ég alján futó felhő,
harmatgyöngyös harangvirág,
vadárvácskák, kékek, lilák.

Öreg néne megsiratja,
vissza - dehogy - mégse tartja,
ki-ki lakjék hazájában,
őz erdőben, ember házban.

Kapuig is elkíséri,
visszatipeg öreg néni,
és integet, amíg látja:
"Élj boldogul, őzgidácska!"

Lassan lépdel, csendben ballag,
kattan ajtó, zörren ablak,
onnan lesi öreg néne,
kisgidája visszanéz-e.

Haszontalan állatkája,
egyre jobban szaporázza,
s olyan gyorsan, mint a villám,
fenn terem a mohos sziklán.

De a tetőn, hegygerincen
megfordul, hogy búcsút intsen:
"Ég áldjon, rét, kicsi csalit" -
s mint a szél, eliramodik.

Nyár elröppen, levél sárgul,
lepereg a vén bükkfárul,
hó borul már házra, rétre,
egyedül él öreg néne.

Újra kihajt fű, fa, virág,
nem felejti a kisgidát,
fordul a föld egyszer-kétszer,
zörgetnek a kerítésen.

Kitekint az ablakrésen:
ki kopogtat vajon éjjel?
Hold ragyogja be a falut,
kitárja a kicsi kaput.

Ölelésre lendül karja:
kis gidácska meg az anyja
álldogál ott; beereszti,
szíve dobban, megismeri:

őzmama lett a kisgida,
az meg ott a gida fia.
Eltörött a mellső lába,
elhozta hát a kórházba,

hogy szemével kérve kérje:
gyógyítsa meg öreg néne,
puha gyolcsba bugyolálja,
ne szepegjen fiacskája.

S köd előtte, köd utána,
belevész az éjszakába.
Gida lábát két kezébe
veszi lágyan öreg néne.

Meg is gyógyul egykettőre,
felbiceg a dombtetőre,
s mire tölgyről lehull a makk,
a kicsi bak hazaballag.

Mátraalji falu széle,
kapuban ül öreg néne,
nincs egyedül, mért is volna?
Ha fú, ha fagy, sok a dolga.

Körülötte gidák, őzek,
látogatni el-eljőnek,
télen-nyáron, évről évre,
fejük hajtják az ölébe.

Falu népe is szereti,
kedves szóval becézgeti
öreg nénét, és azóta
így nevezik: Őzanyóka.

Piros pipacs, szegfű, zsálya
virít háza ablakába,
nagy köcsögben, kis csuporban
szivárványszín száz csokor van.

Egyiket Gál Péter hozta,
másikat meg Kovács Julcsa,
harmadikat Horváth Erzsi,
úttörő lesz valamennyi.

Vadvirágnak dal a párja,
énekszótól zeng a háza,
oly vidám a gyereknóta,
nevet, sír is Őzanyóka.

Mátraalján, falu szélén
lakik az öreg néném,
melegszívű, dolgos, derék
mese őrzi aranyszívét.

Gidára vár sós kenyérke,
kalácscipó aprónépre;
egyszer te is légy vendége,
itt a vége, fuss el véle!

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: mese gyerekkor fatornyos falu

Versek gyerekkorból II. - A három nyúl

2009.03.22. 18:53 Eurydice

ZELK ZOLTÁN: A három nyúl

Egyszer régen, nagyon régen,
zúgó erdő közepében,
három nyulak összegyűltek,
selyemfűre települtek,
ottan se ültek sokáig,
talán csak egy fél óráig,
amikor felkerekedtek,
hogy már végre hazamennek,
egy szarka felettük szállott,
s felkiáltott: "Mit csináltok?
Mit csináltok, három nyulak?
Úgy ültök ott, mint az urak..."

- Úgy, úgy bizony, mint az urak-
felelték a három nyulak.-
Ezután már urak leszünk,
ebédre rókahúst eszünk!
Nem fogjuk az időt lopni,
most indulunk rókafogni!...-
Csacsi szarka, nem elhitte?
Repült is már, a hírt vitte,
s buta róka is elhitte.
De hát hogyne hitte volna,
akármilyen ravasz róka,
mert a szarka így kiáltott:
"Egy jegenye fölött szállok,
mikor lenézek a földre,
három nyulak ülnek körbe.

Összebújva tanácskoznak...
Jaj, mekkora nyulak voltak!
Jaj, mekkora fejük, szájuk,
a medve egér hozzájuk!
Hát még miről beszélgettek?
Hogy eztán csak rókát esznek... "
   

Ennek a fele se móka!
Szedte is lábát a róka.
Futott ki az erdőszélre,
csak mielőbb odaérne!

Hát amint ott futott, szaladt,
szemben vele farkas haladt:

-Szaladj te is, komám, farkas,
jaj, mit láttam, ide hallgass!
Az erdő közepén jártam,
most is borsódzik a hátam,
sosem láttam ilyen szörnyet,
- ottan ültek három szörnyek!
Három nyúl volt, és akkora,
fél méter is volt egy foga!
Hát még miről beszélgettek?
Hogy eztán csak farkast esznek...

No hiszen egyéb se kellett,
a farkas is futni kezdett,
a rókával versenyt futott,
majdnem az orrára bukott!
Addig futott, amíg szembe
nem jött vele egy nagy medve;
a medve így szólongatta:
"Hova szaladsz, farkas koma?"

- Medve komám, ne is kérdjed,
szaladj, ha kedves az élted!
Erdő közepében jártam,
jaj, mit láttam,
jaj, mit láttam!

Három nyulak ottan ültek
éppen ebédre készültek.
Akkora volt foguk, szájuk
kis egérke vagy hozzájuk!
Hát még miről beszélgettel
Hogy eztán csak medvét esznek!-
   

Egyébre se volt már kedve
szaladni kezdett a medve.
Elöl róka, hátul medve,
közbül a farkas lihegve.
Így szaladtak erdőszélre,
szomszéd erdő közepébe.
Szaporán szedték a lábuk,
szellő se érjen utánuk...

Amíg futottak lihegve,
egy vadász jött velük szembe
Nézi is őket nevetve:
együtt szalad róka, medve...

"No hiszen csak ne nevessél,
vigyázz, nehogy bajba essél!
Szaladj inkább te is erre!" -
kiáltott rája a medve.

"Az erdőben három szörnyek,
puska sem öli meg őket.
Három nyulak, de akkorák,
nem láttál még ilyen csodát!"

Szedte lábát a vadász is;
eldobta a puskáját is.
Ijedtében megfogadta,
most az egyszer érjen haza,
csak ne falják föl a szörnyek,
sohase vadászik többet...

Ezalatt a nyusziházban,
fűszálakból vetett ágyban
három nyuszi aludt szépen,
összebújva békességben...

Szólj hozzá!

Címkék: mese gyerekkor fatornyos falu

Versek gyerekkorból I. - Mirza

2009.03.21. 17:35 Eurydice

Simon István: Mirza

Ahogy első gazdája hívta,
mi is csak így becéztük: Mirza.
Sejtelmünk se volt, mit jelent a szó,
mit magával hozott a kiscsikó,
mikor egy tavaszi vásár után
udvarunkba vezette apám.

Mirza, Mirza... mint rejtelmes talány
csendült a szó nagyanya ajakán.
Sehogy se akart békülni vele,
aztán ráhagyta: ,,Egye a fene
ezt a bolondos, furcsa szót."
S így hívta ő is a kiscsikót,

kinek deszkából tákolt kaloda
volt istállónkban külön otthona.
Nappal persze ficánkolt nagyon,
játszott a tyúkokkal az udvaron.
Nyihított, dobbantott, majd megszaladt,
űzte a bugó szarvasbogarat.

Nagyanyát leste: ölbe fát ha vitt,
hát elkísérte a konyhába is.
Meglátta és kiáltott sikítva:
"Hej, de megijesztettél, te Mirza!"
S ráveregetve a kampós nyakra,
kockacukorral kicsalogatta.

Vasárnap, ha ballagott misére,
lányok között a csikó kisérte.
Kert alól, ha paprikát hozott,
mögötte Mirza ugrándozott
s selymes füvön, petrencék között,
így szerzett nagyanyának örömöt.

Örömöt, kedvet... Aztán egy napon
ebédnél így szólt apám: eladom,
sok az adó, lassan a sírba visz,
és télire majd kell a csizma is.
Ült némán a megrémült család,
mindenki letette a kanalát.

S kinek neve talány maradt, titok,
elvezették a kedves kiscsikót.
Áthajolva a pudvás kapufán,
nézte a távozót még nagyanyám,
és halkan suttogta, szepegte sírva,
mint legszebb szót a földön: Mirza, Mirza.

Szólj hozzá!

Címkék: mese fatornyos falu

Krisztofóóóóróóóó

2009.03.12. 18:33 Eurydice

Tegnapelőtt az esti rejtvényfejtés közben egyszerre csak beugrott egy szó. Kétszer:
"Krisztofóóóróóó, Krisztofóóóróóóó"

Tegnap kénytelen voltam utánajárni, hogy hogyan is volt ez a bizonyos gyurma-mese, google, youtube és máris gyerek vagyok megint. Érdekes, ahogy az Égbőlpottyant mesékre gondolva hideg téli estét érzek magam körül, a Krisztofóró langyos nyári alkonyatokat idéz, hársfaillattal meg tücsökciripeléssel.

Álljon itt hát a bevezető ének, amit végre megértettem, hogy mit is jelent, majd egy klasszikus rész...

Krisztofóró,
 Krisztofóró…

Túl az Óperencián a képzelet határán
az Üveghegyek lábán túl hol a kurta farkú malac túr
ott tágas a táj
s az úr az ég
két bátor egyén
flangálni kél
halljad kik is ők ez nem titok
hisz róluk szól e fáma
Krisztofóró a hős lovag meg Treffhetes a társa

ott tágas a táj
s az úr az ég
két bátor egyén
flangálni kél

Róluk zengek én Főfejű
a fejekben bő sárkány
és hallgat minket az utódom Önfejű a…

majd a végén:

Róla zengtünk mi. Főfejű,
a fejekben bő sárkány
hallgatta a gyermekünk
Önfejű a kicsi…

Psszt! Már alszik

A lókötők

 

Szólj hozzá!

Címkék: mese gyerekkor fatornyos falu

süti beállítások módosítása