Emlékek bálja

Talán a leglényegesebb emlék mégis kimaradt az első osztályból...
Egyszer az ISKOLÁBAN HAGYTAM AZ ISKOLATÁSKÁM.

Nem a tolltartót, üzenőfüzetet, radírt, Írni tanulokot, hanem az iskolatáskát - és fel sem tűnt egészen addig, míg késő délután valamit ki nem akartam venni a táskából... Aztán meg égre-földre kerestem odahaza - még szerencse, hogy Gizi néni, a takarító néni szembe lakott velünk, és odaadta a kulcsot, hogy hazahozhassam...

Sem akkor, sem most "felnőttfejjel" nem tudom elképzelni, hogy hogy lehettem ilyen lágytojásagyú...
 

Nemrég eszembe jutott pár sor...

"Hogy nyílik fel szépen csendben a pad fényes fedele, ha felállok, mit kell tennem, hogy ne csapjak zajt vele?"

Ez a harmadik őszkezdet iskola nélkül - most valahogy mégis jobban számon tartom, mert Füli is iskolába megy. Lesz Olvasni Tanulok és Írni tanulok, meg postairon, színes rudak, vonalas füzet, technokol, műanyag óralap forgatható mutatókkal... Már ha van még ilyen.
Milyen sok izgalmat jelentett az első osztály és mennyi emlék!!!

Ihász P. volt az osztályfőnök tanító néni, voltunk 19-en az osztályban, ebből 3 emberke évismétlő. Még néhányan, akik kisegítő oktatásban vettek részt.
Szavazással döntöttük el, hogy melyik szín legyen a megoldószín (éljen a demokrácia) és mi a kék helyett a BARNÁT választottuk! Azt hiszem a másodikosok irigykedtek is ránk!
(Utólag persze azt mondom, micsoda hülyeség, egy ilyen színes ceruzát két hét alatt elfarigcsáltunk, és barnát csak készletben lehetett venni, külön nem - akkor még legalábbis nem lehetett - bezzeg a postairon sose fogyott el!!!

Még kellett vinni testnevelés órára babzsákot, amiben persze kukorica volt - emlékszem amikor tesi előtt az átöltözéskor Árva Lala nekem vágta a tesicuccát és az addig stabil felső fogam iszonyatos mozgásnak indult, még vérzett is - ki kellett hagyjam a tesiórát. Így kezdődött el a tejfogak kipotyogása...
(Itt jegyzem meg, hogy mikor mentünk át a kultúrba tesizni, és kettesével kellett sorbaállni akkor mindig ő volt a párom, jaj, de szép idők is voltak ezek!)

Mindig rendetlen volt az írásom, nem tudták kiverni a fejemből a megszokott (rossz) mozdulatokat, amiket még iskola előtt vettem fel, mikor megtanultam írott betűket írni. Az a-betűmbe mindig belefolyt a víz felülről (két óráig elhúzzuk a vonalat és csak azután vissza).... azt mondta a tanárnéni.
Az ő és ű megkülönböztetése nagyon nehezen ment, végül aztán rájöttem, hogy melyik az ŰRHAJÓ-betű és minden egyszerre a helyére állt.
A vonalakat az f-ben le kellett húzni a pincébe, meg fel kellett vinni a padlásra is!!!

Az az olvasási lecke, hogy "Néni kérem, az utcán szemetet eldobni nem szabad! - Szemtelen - szólt rá a néni."
A színes rudak (fehér, rózsaszín, világoskék, piros, sárga, lila, fekete, bordó, kék, narancs, zöld barna) micsoda házakat lehetett építeni belőlük!!!

Mikor cirkusz jött Tüskevárra és megtudtam, akkor az Írni tanulok elejére girbegurba betűkkel írtam rá, hogy hétfőn este hatkor cirkusz. Persze ki is ment a fejemből, csak mikor Sümegprágáról hazafelé tartottunk este 7k-or, akkor jutott eszembe, hogy elfelejtettünk elmenni a Cirkuszba, bőgésre fakadtam a trabantban. (Anyu egyből közölte, akkor lesz igazi cirkusz, ha nem fejezem be a hisztit a hátsóülésen....)

És a Káldi-nak a somlai szőlőszomszédnak nem említettem a beszámolómon azt a fránya feketepontot, amit azért kaptam mert nem készítettem el a leckémet! Hiába volt 99 pirospontom mellette, ezt a szégyent sohase mosom le...

Hát Füli, Bence és Dani - kössétek fel a gatyátokat. Jó muri lesz...

 Agnyija Barto: Első nap az iskolában

Mennyi, mennyi érdekesség,
mennyi, mennyi izgalom!
A tanító néni belép,
fel kell állni? Nem tudom.
Hogy nyílik fel szépen,
csendben a pad fényes fedele?
Ha felállok, mit kell tennem,
hogy ne csapjak zajt vele?
"A táblához gyere ki csak!"
- szól a néni s kimegyek,
a kezembe krétát is ad,
a krétával mit tegyek?
Megtanít ő türelemmel,
hogy kell húzni vonalat,
s hogy a táblát tenyeremmel
letörölni nem szabad.
Mennyi lány van itt! Lassacskán
tudom mindnek a nevét:
négy Annácska van, meg
aztán Sárikák és Erzsikék.
Első nap az iskolában,
padban ülök, figyelek,
nem moccantom fejem, lábam
- nagy dolog ez, gyerekek!

- Fivérem a Föld még egyet fordul maga körül,
én hozzád szólok, négyszer belül...
Négyszer egy nap, rád gondolok
Bárhol vagyok, bárhol vagyok....

Eggyel kevesebben lettünk - most már nem várom a Bartók Bélán, hogy hátha szembe jön velem, hogy Gergővel felkerekedünk egy hideg téli délutánon egy üveg borral és beállíunk hozzá váratlanul és hogy azt a levelet, amit nekem küldött Gebivel, személyesen is átadja egyszer.

Vizi és Ecsédi, Antoine és Desire, Éva, Mari, Irén nyugodjatok békében!

Tegnap csöngött a telefonom, felveszem - egyből haradom:
- Figyu Anna, most megyek németre, tudunk beszélni másfél óra múlva?

Várom a választ, válasz nincs. Egyszercsak dallamfoszlány üti meg a fülemet a telefonból:

"Ta-ta-ta-tááá, ta-ta-ta-tááá, cicc-cicc-cicc... egy száááál harangvirág, ennyi csak, mit adhatok, ééééés kívánok még nagyon sok boldog névnapot.
Nem nagy dolog, mondhatja más, tudom jól, de mit tegyek, egy szááááál harangvirááág, ez jelzi most az ünnepet."

Köszönöm Annának a telefonbeszélgetést Szécsi Pállal, és a legszebb névnapi köszöntést, amelyet valahais kaptam.

Feltűnt a sertésinfluenza, máris pestissel riogatnak. Erről egyből eszembe jutottak azok a daliás idők, amikor még a Jókai utca volt az elsődleges játszótér:

Hárman állunk az utca aszfaltján, Pati, Melinda (az unokanővérem) és én (olyan 9-10 évesek lehetünk) - tengózunk és filózunk a tejcsarnok előtt. Gondolom a libák legelésznek jobbra, balra Margit néni feje kukucskál ki. Pati elmélkedést folytat a pestisről: a pestis elvitte az európai népesség egyharmadát. Vagyis: hármunk közül egyikünk a statisztika szerint meghalt volna. Namármost, tesz fel a kérdést, ha nekem kellene eldöntenem, hogy hármunk közül ki az áldozat, kit választanék.

Ez nagyon kemény :)