Tegnapelőtt az esti rejtvényfejtés közben egyszerre csak beugrott egy szó. Kétszer:
"Krisztofóóóróóó, Krisztofóóóróóóó"
Tegnap kénytelen voltam utánajárni, hogy hogyan is volt ez a bizonyos gyurma-mese, google, youtube és máris gyerek vagyok megint. Érdekes, ahogy az Égbőlpottyant mesékre gondolva hideg téli estét érzek magam körül, a Krisztofóró langyos nyári alkonyatokat idéz, hársfaillattal meg tücsökciripeléssel.
Álljon itt hát a bevezető ének, amit végre megértettem, hogy mit is jelent, majd egy klasszikus rész...
Krisztofóró,
Krisztofóró…
Túl az Óperencián a képzelet határán
az Üveghegyek lábán túl hol a kurta farkú malac túr
ott tágas a táj
s az úr az ég
két bátor egyén
flangálni kél
halljad kik is ők ez nem titok
hisz róluk szól e fáma
Krisztofóró a hős lovag meg Treffhetes a társa
ott tágas a táj
s az úr az ég
két bátor egyén
flangálni kél
Róluk zengek én Főfejű
a fejekben bő sárkány
és hallgat minket az utódom Önfejű a…
majd a végén:
Róla zengtünk mi. Főfejű,
a fejekben bő sárkány
hallgatta a gyermekünk
Önfejű a kicsi…
Psszt! Már alszik
A lókötők
