Eddig arra a kérdésre, hogy inkább kutyás vagy inkább macskás vagyok, hosszas gondolkodás után sem tudtam választ adni. Az elmúlt két hétvégén azonban végérvényesen meggyőződtem arról, hogy a macskák oldalán a helyem.
Mióta az eszemet tudom, otthon mindig voltak macskák. A legkorábbi macska-generációban egy szürke kandúr volt (a papa macskája) meg két fekete-fehér macska, akik egy nyári napon nyávogva szálltak alá a szénapadlásról. Aztán kaptunk még Balatonfüredről is cicákat (talán Kati keresztanyu híres Paprika nevetű macskájának utódait, már nem emlékszem), később Döme Feri hagyott nálunk egy girhes kismacskát, "Csak pár napra, Ibolya néni, amíg otthon előkészítem a terepet." Aztán az előkészítés annyira nem jött össze, hogy Girnyaú több évig az elsőszámú macskám volt.
Az első szülésénél asszisztáltam (még a néptánc szakkörről is el kellett lógnom), mert a macska folyton utánam akart jönni, holott már megindult a szülés. Aztán ebből az első alomból két cica fel is nevelkedett nálunk. Barátságos állatok voltak, épp búcsú volt, amikor az egyik eltűnt. Napokig szomorkodtam, búsúltam a macska után.
Hosszas keresgélés és nyomozás után kiderült, hogy kiscica a Csimszi fiúk után elment a kocsmába, ahol aztán egyik helyi lakos magához vette, gondolta "Jól jöhet még ez a macska az istállóba'".
Épp az unokatesóm esküvőjére készültünk Klári nénjénél amikor ezt valaki mesélte, így anyuval nyomban (két adag zserbó között) elmentünk a falu szélén álló tanyára, ahol aztán visszakaptam a macskámat. Gyorsan haza is vittem - odatettem az anyja mellé, Girnyaú meg rá se hederített a fiára, akit én már egyszer elsirattam, aztán sikeresen visszaszereztem. Akkor rájöttem, a macskák nem olyan anyák, mint ahogy az emberek azok...
Gimnazista voltam, amikor az egyik kismacska rühes lett. A gyógyszertárba beszereztem tehát egy szert, amelynek a használati utasításba bele volt írva, hogy a kezelt felületet szappanos vízzel le kell mosni. Mivel a szerencsétlen macska tetőtől talpig rühes volt, a kezelés egy langyosvizes fürdővel kezdődött. Persze a család vinnyogva figyelte, hogyan próbálom a macskát belenyomni a sárga lavórba, sikertelenül, mert az állat valahogy úgy kifeszítette a lábait, hogy azok mindig beleakadtak a lavór peremébe.
Végül én győzem, a macskát megfürdettem, bár én is legalább olyan vizes voltam a végére, mint ő. Aztán jött a kenés. Már az első kezeléssel látványos eredményt értem el, még kétszer elvégeztem ezt a kezelést az elkövetkezendő egy hétben, és láss csodát, a vézna girhes macskából gyönyörű kandúr lett.
Aztán valahogy elkopott a Girnyaú-ház, volt amelyik mérget evett, volt amelyet elütöttek, egyszercsak ott álltunk macska nélkül!!! Nem tétlenkedtünk, Sümegprágáról importáltunk két dögöt, amelyre a mama azt mondta, hogy "Igen jó macskák, amerikából hozták őket a bányába. A patkányt is megfogják."
Természetesen nem volt bennük semmi amerikai, olyan normális szürke házi macskák voltak. "Molnár-macskák", ahogy itthon nevezik őket, a homlokukon található M alakú mintáról. Aztán innen ered a mostani generáció, az Anya és lánya (Gusztika) és annak fia Piciny. Mamának igaza volt nagyon jó egerész hajlamuk van, főleg akkor, ha kismacskáik voltak - akkor még a mezőre is kijártak egérért.
Szóval visszakanyarodva a fenn említett egerészést Picinnyel vittem végbe. A fészerben hordókban áll a gabona, apu fatetőket csinált lezárásukra, de volt egy, amelynél a tető nem illeszkedett pontosan a hordóra, így néhány centis rés tátongott a tető és a hordó között. (Egérszempontból ideális, bemegy az egérke, és kövérre zabálja magát - és nem tud kijönni.)
A múlt szombaton láttam, hogy Piciny nagy izgalomban mászkál a hordók tetején, és Rozi kutya is kifejezetten furcsán viselkedett. Gondoltam felnyitogatom a tetőket, hátha van benne egér, ilyen máskor is előfordult. Felnyitom az elsőt. Csak kukorica. Felnyitom a másodikat. Csak búza. Aztán a harmadikat, az is csak búza, de NEEEEEM. Három bársonyos egér figyel kifelé szánnivaló fekete szemekkel...
Visszaengedtem a tetőt, a macskát támadópozícióba helyeztem a hordó mellé, és kinyitottam újra. Piciny egy pillanat alatt elkapott kettőt, a harmadik kiugrott a hordóból. Rozi eközben idegesen rohangált fel és alá a hordók mellett. Érezte, itt valami jó buli van.
A következő hévégén szinte csak kiváncsiságból emeltem fel ugyanannak a hordónak a tetejét. És DEZSAVŰ!
Három bársonyos egér figyel kifelé szánnivaló fekete szemekkel...
Azóta tudom, hogy a macskák oldalán a helyem.
