Hogy kerültem én Soltra? Akkoriban a kilencvenes évek derekán még át/alakulóban voltak az erőviszonyok és az úttörőizmus/kisdobosizmus helyére különféle irányzatok indultak a fiatalok összefogására. Az egyik ilyen a Pro Patria mozgalom volt, ennek keretében mentünk mi Soltra, ahol aztán a már említett Halász Judit koncert mellett más is volt. A szívószálas üdítőkön kívül is.
Egyrészt helyi családoknál szálltunk meg, eredetileg úgy tervezték, hogy kettesével leszünk, aztán végül mégse így lett. Az én családomat Végiéknek hívták, velem egykorú lányuk volt, Mónika meg talán volt egy húga is. Amikor első nap este hazavittek, az apuka betért velünk egy vendéglőbe/kocsmába, hogy vegyen nekünk valami üdítőt. Én persze nem fogadtam el semmit, mert anyu azt mondta, mikor feltett a buszra, hogy idegenektől ne fogadjak el semmit. És ezt a bácsinak is elmondtam, aki az ott üldögélő ismerőseinek meg is jegyezte, hogy milyen rendes, szófogadó ez a kislány.
Aztán másnap volt egy helyismereti vetélkedő, amikor a városban különböző állomásokon kellett kérdésekre felelni. Egy momentum maradt meg belőle, amikor a katolikus pappal beszélgettünk a templom mellett. A kérdésére, hogy ki katolikus, én feltettem a kezem, mire nekem kezdte el magyarázni, hogy akkor te tudod, hogy itt ez és ez hogy szokott lenni a Nagyhéten a templomban és a környékén. Mintha én is solti lennék. Vagyis a plébános bácsi nem tudta, hogy én nem vagyok solti. És én akkor döbbentem rá először, hogy az, hogy én mindenkit ismerek a faluban az egy csodálatosan ritka dolog.
Harmadrészt pedig elmentünk megnézni a solti rádiótornyot, és én már az aljából felnézve is tériszonyos voltam, olyan magas volt - A Wikipedia szerint 304 méter, ami az én mostani magasságomnak is majd kétszázszorosa.
