Tegnap este Zoltival befejeztük a Miért éppen Alaszka esti vetítését. Joel Fleischman még általános-harmadikban bukkantak fel a képernyőn Maggievel és a többi Cicely-beli arccal együtt. Emlékszem a szerdai rajzórára kedd esténként készítettem a házifeladatot(!), azaz tussal betűmintákat firkáltam a nagyszobában, közben tátott szájjal figyeltem az eseményeket a sorozatban. Nagyon utáltam a tussal való rajzolást, mindig lecsöpögött a tinta, és amúgyis béna voltam rajzból meg technikából... Na de mindegy.
A Miért éppen Alaszka, az ocsmány munka mellett igazi élmény volt.
Aztán hirtelen vége szakadt a történetnek (a helyét a Vészhelyzet vette át kedd esténként Ross dokival, meg Green dokival - aki egyébként egy hiperallergiás különcöt játszik az Alaszkában) és csak egyetem alatt mászott elő az emlékek közül: szinte evidens volt, hogy Eszter is nagy rajongója a sorozatnak, akkor pedig nem volt mit tenni, beszereztük az első két szériát, és rongyosra néztük.
Később Zoltiról is kederült, hogy nézte a sorozatot, akkor pedig felkutattuk a hiányzó epizódokat és nekiálltunk a 63 résznek, ez volt az "esti mese". Az elején még volt, hogy két részt is megnéztünk napjában, de mivel az epizódok háromnegyed órásak és elég tartalmasak, lecsökkentettük napi dózist egy epizódra.
Tegnap este végül lezártunk egy fejezetet - ezzel vége szakadt a többhónapos esti programnak. Új koncot kell keressünk...
Az utolsó rész tiszteletére (amikor Shelly Zámbó Jimmy-hez hasonlóan mindent "dalban mond el") álljon itt a Snake Dance Shelly előadásában.
A videót hatalmas erőfeszítések által én vágtam, konvertáltam, tömörítettem, töltöttem fel a youtube-ra, néha belebonyolódtam (túl sok program közül kellett kiválasztani a megfelelőt) de azért mégis siker koronázta a fáradozásaimat.
