Emlékek bálja

Kosztolányi neve 22 éves koromig egyet jelentett a Szegény kisgyermek panaszaival és a Néró, a véres költővel. Míg utóbbit nagyon szerettem, addig a korai versek valahogy távol áltak tőlem - talán azért is, mert egyből egy békakínzással kezdődött az egész.

Az egyetemi kolesz könyvtárában aztán novellás kötetei kerültek a kezembe, pontosabban először a Bölcsőtől a koporsóig, benne különböző korú, nemzetiségű és hivatású emberek rajzával. Amikor erre a könyvre gondolok, épp esik az eső és én Kisorosziból igyekszem vissza, a kishajón átsüvít a hideg szél és az esőben várok a buszra.

Máraitól kicsit mindig ideges leszek, ha olvasom (különben is ahhoz egy külön állapotban kell lenni), a történelmi regények mindig valahol "máshol-más időben" vannak, Marquez, na ugye, hát az egy külön univerzum. Ha Kosztolányi kerül a kezembe, akkor minden a helyére kerül.
Szóval köszönet Kosztolányinak a nyitott szemért, éles elméért és fáradhatatlanságáért, amivel engem itt párszár kilométerre, és néhány évtizednyire tőle is boldoggá tud tenni.
 

Az elmúlt napokban igazi bál volt az álmaimban. Súlyos, emlék-ólomláncok tekeredtek körém. Nem lehet és nem is tudok kiemelni belőle semmi történést. Csak maga az állapot, a fejemben összekeveredtek féldecik s kormányzatok. Vagyis nem féldecik és kormányzatok, hanem a kollégium emeletes ágyai, gimnazista évfolyamtársak de mind a B-ből, Berzedia, Jucanyó meg Emese, hogy évek kihagyásával lehanyatlok a számomra kijelölt ágyra és arra gondolok, nem nőttem már én ki ebből a korból? Aztán NemesNagy és valami terepgyakorlat, és megint a kérdés: nem nőttem már én ki ebből a korból?

A felkelés a legnagyobb gyötrelem, az egyik felem még maradna ebben az álomban, amely a paplan melegségével csábít, a másik meg arra gondol - fél nyolc, ember, ideje felkelni! Ki termeli a profitot ennek a szerencsétlen országnak, ha nem te?

Nem csodálkoznék, ha éjszaka vad kiabálásokat hallatnék...

Van egy kis szösszenet, ami már vagy két hete a fejemben van, de mindig elfelejtem leírni, de azt hiszem itt a helye, mert léte ténye életem egyik alappillére.

Mikor gyerekek voltunk és Gebi - akinek nevéhez a messze legviccesebb családi történetek fűződnek - bosszantani akart valami oknál fogva, akkor mindenfajta felületekre (füzetbe, papírlapokra és egyebekre, amit csak elé kerültek) a következőt véste fel a híres Fekete Lovag aláírásával:

ESZTI HÜLYE

             Zorro

Vagy esetleg

ESZTI HÜJE

            Zorro

Nem is értem, hogy juthatott eszébe az, hogy Zorróval fenyegessen.
Erre csak annyit tudok mondani:

KAGYLÓ!

(De ez már egy másik történet...)

Mióta nem lakom együtt Másik Eszterrel, azóta kicsit le vagyok maradva az éppen aktuális könnyűzenei toplista felhozatalától - ő volt mindig az, aki mutogatta nekem a neten az újabb együtteseket, meg tinibálványokat, illetve, ő világosította fel sötét elmémet arról, hogy az áltsuliban, ahol tanított a felsős gyerekek mikért rajonganak.

Szóval mióta nincs ilyen forrásom, azóta teljesen elveszett vagyok az aktuális tinédzser bálványok világában - mondjuk saját időmben is el voltam maradva - mondjuk annak oka  más volt :).
Szóval évek óta értetlenül állok olyan FOGGGALMAK előtt, mint High School Musical, Hannah Montana, Hello Kitty meg Tokio Hotel és egyéb bandák szembefésült hajú, nagyon szomorú fiúcskákból. (Igen azt hiszem a Tokio Hotel volt az első olyan együttes, amiről csak hallottam, de a wikipedián kellett utánanézzek, kifijaborják ezek...)

A legfrissebb ilyen ismeretlen, akit persze mint kiderült a helyi rádióban látástól vakulásig (hallástól süketségig) hallhattam egész nyáron át, az Lady Gaga volt.
Nem volt más választás, miután annyira nagy NEMZETKÖZI CELEK, vagyis sztár lett, be kellett dobnom a nevét a google-ba, majd a youtubeon felleltem és azonosítottam is a gépzenéit, de unplugged felvételeket is találtam tőle, amik azonban annyira zeneszerűek voltak, hogy ide kell linkeljem.

A szerintem szuper előadást csupán az idétlen kinézet homályosítja el, de azt hiszem, hogy egy "ekkoranagy celeknek" elnézhetünk egy ilyen elb@szott frizurát és hülye cuccot.

Tegnap valahogy hosszabb időre is rátévedtem a Filmhíradók digitalizált online adásaira itt: http://filmhiradok.nava.hu/

Szívesen ajánlom bárkinek, igazi felüdülés tiszta Budapestet, szép nőket, kamerába mosolygós embereket látni. Olyan ez, mintha megelevenednének a fekete-fehér családi fotók a nagy- és dédmamákról.

Ha legközelebb megyek haza, viszem magammal a laptopot és papának megmutogatom őket hogy együtt nosztalgiázzunk egy 70 éve elmúlt világról.

Úgy látom nem jön be a videó - úgyhogy itt a link: http://filmhiradok.nava.hu/watch.php?id=99