Emlékek bálja

Tegnap volt egy rövidke családi skypebeszélgetés születésnap és régi hülyeségek témában. Innen kell lejegyezzem a következőt:

Mikor megkaptuk az első kétkazettás magnónkat (miután anyu jó kis LÁNYKORI magnóját tönkretettük), egyre-másra készítettünk hangfelvételeket, vicceket olvastunk fel, híreket mondtunk vagy éppen a tollfosztó nénik beszélgetését vettük fel.

Örök élmény marad, mikor Dzsili (a.k.a. Norbi) átjött hozzánk és vele ökörködtünk, ez nem sokkal azután volt, hogy SP-ról hazafelé tartva belefordultunk a Trabanttal az árokba, és Gebinek eltört a kulcscsontja, így félbénán ki volt szolgáltatva mindenféle hátvakarózós ingereknek.
A felvételen ugyanis elhangzik a legeredetibb mondat (természetesen Gebi szájából) amióta az eszemet tudom, azaz:

ESZTI, VAKARD MEG ITT!!!

Volt nekünk gyermekkorunkban egy rongyossá játszott kazettánk a 100 Folk Celsiustól, még ma is betéve tudjuk az összes dalt, de mindhármunknak volt rajta egy-egy kedvenc száma amit újra meg újra visszapörgettünk. Patinak a kutya és a Hold, Gebinek a Libalegelő, nekem pedig az Indián. (Persze a fiúk mindig cikiztek miatta :( )

Mivel ma van Pati születésnapja, ezért neki "szívküldizem" a következő számot (sajnos a kutyásat nem találtam meg a youtubeon :( )

Isten éltessen sokáig, és utalnék egyben a szerződésre, amelyet felolvastunk kazettára is, hogy csak kedden és pénteken lehet meghallgatni a LEGO-s számot! :D
 

100 Folk Celsius - LEGO

Álomfoszlányok az elmúlt éjszakákból

- Zoltitól kapok egy görényt
- háromszor szállok fel egy vonatra, minden alkalommal ugyanamellé az öltönyös férfi mellé ülök le - kiderül ő a portás és ő viszi és hozza Budapest és Tvár között a leveleket
- el akarom érni a 6:11-es vonatot Pestre, Marcival és K. Józsikával indulunk ki az állomásra, de nem kocsival megyünk hanem valami dobozon ülünk - utolsó pillanatban eszembe jut, hogy papától nem köszöntem el, berohanok hozzá a szobába - üldögél az ágy szélén (ekkor felriadok az álomból, ránézek az órára hajnal 6:11 van)
- a munkatársakkal elmegyünk autóval felfedezni Alaszka partvidékét - Fóti vezet, én teljesen be vagyok parázva-közben az aszfaltos út sziklás földútban folytatódik - nem számítottunk erre - utána folyamatosan azon aggódom, hogy nem érünk vissza sötétedés előtt
- elmegyek Albániába három lánnyal/nővel akikről itt készítenek fotókat a Nők lapjába, egy sziklás hegyoldalban állunk, amiben befagyott jég ékek vannak, az egyik lány beleesik egy ilyenbe, én mentem ki, meglátogatunk egy gőzfürdőt is, ahol egy üvegkalitkában egy pap prédikál, és nem ér semmit az egész gőzfürdő ha a belépéskor nem kenjük be magunkat egy különleges krémmel...a gőfürdő felügyelője fel van háborodva, hogy a hely tele van magyarokkal - ahogy ő mondta: "ezek még mindig azt hiszik, hogy a Monarchiában vagyunk?"

Már nagyon rég jutottam el ide, hogy bejegyezzek, és a mai pár sor is néhány napos késésben van.
Egyik (vagy lehet, hogy az egyetlen :) ) rendszeres olvasóm a napokban tölötte be a 60. életévét, és több évtizedes munka után, végre nyugdíjba mehetett. Ezúton is kívánok neki hosszú, aktív nyugdíjas éveket és erőt, egészséget!

Mellékelve küldök egy igazi nótát, a közös kedvenceink közül -  

Elborzadva figyelem, hogy egyre korábban megjelennek a karácsonyi dekorációk a boltok kirakatában. Már november elején mikulások meg villogó fénysorok figyelmeztetnek a közelgő karácsonyra, a hangszórókból a "vásárlási periódus" zenéje szól... Valami rózsaszín, valami lemoshatatlan az All I want for Christmas meg a Last Christmas. Az emberek meg őrült zombiként vásárolnak boldognak-boldogtalannak vicket-vackot.

Évszázadok óta megrendezik a karácsonyi vásárt az élhető város főterén. Helyi finomságokat, forralt bort, puncsot, Wurst in Semmel-t és isteni édességeket lehet beszerezni. Meg persze vannak a vásári vackok és nem vackok.

Eleinte idegenkedve fogadtam a helyiek angyal-mániáját, angyalok - kicsik és nagyok mindenhol, lassan kiszorítják a Mikulást is. Az említett vásár megnyitóján is angyalok figyelnek a Rathaus ablakaiból. Figyelnek, zenélnek és énekelnek.

Aztán idén, amikor az angyalok megjelentek az ablakokban és az Adeste Fideles szavára kitartották a kezüket fölénk, a várakozó tömegben úgy éreztem, hogy ez a négy hét Karácsony előtt, az adventi koszorú gyertyáival, a karácsonyi égősorral a gerendán és a gyermek-váró énekekkel pont erről kellene szóljon, hogy most néhány hétig azok a bizonyos angyalok odafent kitartják a kezüket fölénk és az egek harmatoznak és a felhők hozzák az Üdvözítőt.

Ámen.