Emlékek bálja

Úgy volt, a héten Pati errefelé látogat, de köszönhetően a takarítási láznak most begipszelt kézzel üldögélhet otthon. Felnőttkorunkba meg-meg esik az ilyen, de gyerekkorban valahogy mindig hülyébb okok miatt tördeltük össze magunkat...

Azt hiszem először Patit kapta el kulcscsont-törés sorozat, amikor Dzsoni húzkodta őt az utcában a műanyag dömperben és Pati egy hirtelen kanyarnál kirepült belőle. Nagy volt az ijedelem a körünkben, Dzs még azt is bemagyarázta Bigiéknek, hogy a Pati halálán van :)

Aztán jöttem én - engem Bodri kutya rántott el egy feltüzelt pillanatában miközben a láncát tartottam - úgy vetődtem el a házelőtti diófa alatt az oldalamra mint bármelyik kapus a BL-ben...

Aztán Gebi is beállt a sorozatba, ő abban a közúti szerencsétlenkedésben sérült meg, amelyet anyu okozott a trabanttal azáltal, hogy valamit igen igazgatott az anyósülésen, majd mivel kissé letért az útról hirtelen visszarántotta a kormányt. Így kerültünk bele a Sümegprága-Sümeg bekötőúton a túloldali árokba, fejjel lefelé. Mivel csak az első üléseknél volt akkor biztonsági öv, a trabi tetején üldögéltünk (már belülről a tetején). Nem tudom mi lett volna, ha szabvány gyerekülésekben vagyunk, és lóg a hajunk lefelé, miközben anyu veszettül próbál minket kiszabadítani a kapcsok és övek sokaságából.
Így csak lehúztuk az ablakot, kimásztunk és leintettük az első arrajárót, aki elvitt minket Sümegre, az ügyeletre, ahol kiderült a törés. (Mindezek után nem csodálom, ha Gebi elcserélte volna a trabit Feri bácsi traktorjára...)

Aztán megint én jöttem, a gimi elsőben a Cincogó meredek lépcsőin felfelé tartva a kezemből lepottyanó EPERLEKVÁR után kapva, az rávágódott a kisujjamra, amit 4 heti sín követett.

Gebi kb 10-11 éves volt, amikor ki akarta próbálni az ovi udvarán az új játékokat (EUkonform, balesetbiztos etc), és akkor -  ha jól emlékszem  - sikeresen leesett a csúszdáról (Gebi javíts ki, ha tévednék!)
Eredmény - lábtörés, fekvőgipsszel  - amit nemsokkal felhelyezése után le kellett cseréljenek, mert Gabi mankóval járdogált a felvőgipszben, és eltörte azt is.

Ez már döfi!

A Kaláka hibátlan: kezdve az Ugróiskolától bezárva a Részeg koldusokig. Mióta rongyossá hallgatom a cédéiket összenőttek bennem a szövegek a zenével.

Azóta újabb kedves költőm lett, Kányádi Sándor személyében. Úgy érzem a líráját a magaménak, ahogy Fodor Ákos, Radnóti Miklós és Weöres Sándor verseit. Lélektől lélekig.

A zene és a ritmus harmóniában van a szöveggel. Bármelyiket dala szól és üt. Legfőképpen szíven. Néhány dal, amelyet érdemes meghallgatni:

Valaki jár a fák hegyén
Két nyírfa
A Dél keresztja alatt
Románc

És amely épp ma aktuális - az allegória mintapéldája, nézzétek és hallgassátok!!!

Kuplé a vörös villamosról

Ha már Gebi megemlítette, hogy elcserélte volna Hardferibácsival a trabanatot traktorra, meg kell emlékezzek egy rövid történettel a kocsiról:

Gebi nagy szarvasbogár-gyűjtő szenvedélyének hódolt egy időben: élve vagy halva begyűjtötte az állatkákat és dobozban őrizte őket. Elsősorban az iskola udvarán álló fűzfák környékén vadászott rájuk nyári alkonyokon. 

Egy alkalommal a Somlóról hozott haza egy bogarat, amely azonban elveszett a trabantban - vagyis helyesebben szólva MEGLÉPETT. Gebi a nagy keresésben a hátsó ülés alá is benyúlkált - ahol a vadállat belecsípett erős "aggancsával".

De kiszedni nem tudta. Hogy mi lett az állatka további sorsa - homály, néhány évvel később a trabantot kivontuk a forgalomból és darabjaira szedtük. Bár addigra már csak az erős kininváz maradhatott meg.
Gebi lelkes gyűjtőszenvedélyét pedig szarvasbogár-gyűjteménye őrzi, ha ugyan megvan még....

Tegnap éjjel álmomban Hardi Feri bácsiéknál ültem a bástyán és ettem a szentiványi almát a fáról. Ez a fa, a kapu mellett egyből balra, az elülső veteményes kert szélénél volt.
Valami oknál fogva azt tartottuk, hogy ez csak minden második évben terem igazán jól.

De amikor termett, akkor roskadásig volt -  ilyenkor mi, akik gyerekek voltunk napokig ott lógtunk Feri bácsinál és Irma néninél. Tömtük két pofára az almát. (Apu egyszer el is kapott egy ilyen nyári kiruccanás után Margit néni háza előtt - kaszával a hátán, mikor hazafelé sétáltam az összes zsebem teletömve almával, miközben kétpofára nyammogtam. Istenesen leteremtett, hogy hol lógtam egész délután és milyen almát eszek és junius végén, ilyen zöldet, no majd meglátom elrontom a gyomrom azzal az éretlen almával. Meg kellett neki magyarázni, hogy ez szentiványi alma, és már ehető...)

De vissza Feri bácsira, én az a perctől kezdve a legnagyobb haverságban voltam vele, aki hol régi traktorával (amit a ház előtti hársfa alatt tartott), hol biciklivel szelte az utcát. Szerintem gyalogosan sose láttam.
Amikor meglátott a főutcáról a Jókai utcába benézve, vagy a bolt előtt vagy a templomból kijövet sohasem köszönt, hanem jobb kezének mutató és középső ujját kinyújtva előbb maga felé majd felém bökött, miközben ravaszul hunyorított.

Így őrzöm őt és a szentiványi alma ízét az emlékeimben és ezek szerint az álmaimban is.

Mostanában, hogy a gyerekek szültésének percétől kezdve minden pillanat dokumentálva, fotózva, videózva, és egyből közösségi oldalakra feltöltve (szigorúan külön mappában) van, nem olyan extra, ha visszanézik a gyerekekről készült videókat.

No, mert az én gyerekkoromban egy-egy videófelvétel ritkaságba ment, ezért nagy becsben őrzöm azt az 1994-es filmecskét, amelyen lila ruhában ropom az áltsuli tánciskolájának záróünnepélyén Marcival. Ha jól tudom, ez a 66 perc az egyetlen videó, amely rólam 18 éves korom előtt készült. Utána még a szalagavatós bál van mozgóképen megörökítve.

Aztán persze mióta van digitális fényképezőgépünk, azóta már sok minden, az új albérlet, egy-egy kirándulás legszebb helyei, a szilveszteri éneklés etc... (Bár utóbbi inkább ne lenne.)

Amikor visszanéztem már érzem is a táncteremnek kikiáltott osztály illatát, a csinos ruhákról való elképzelés helytelenségét - ne feledjük 1994-et írtunk! - a kulturházhangulatot, és a lázas izgalmat, kinek lesz több szalagja...  meg hallom Hocz tanár néni mondatát ("Aztán milyen szép is lesz a Koszorúcska!!!" - akkor még nem tudtam mi is az), és emlékszem, mit éreztem amikor Marci (gondolom jószomszédi alapon) kijelentette, hogy ő lesz a párom - mikor én a Gabikával akartam együtt táncolni! Mindenesetre utólag nézve, tök aranyos pár voltunk Marcival :)

És mindezek mellett még a fejembe van egy fotó, a matekterembe áll az egész tánccsoport, én görbén, mint egy kérdőjel, a piros pöttyös szoknyámban, világos pólóban és idétlen pánttal a hajamban.
A lábam akkor sem ért le székről.