Mostanában, hogy a gyerekek szültésének percétől kezdve minden pillanat dokumentálva, fotózva, videózva, és egyből közösségi oldalakra feltöltve (szigorúan külön mappában) van, nem olyan extra, ha visszanézik a gyerekekről készült videókat.
No, mert az én gyerekkoromban egy-egy videófelvétel ritkaságba ment, ezért nagy becsben őrzöm azt az 1994-es filmecskét, amelyen lila ruhában ropom az áltsuli tánciskolájának záróünnepélyén Marcival. Ha jól tudom, ez a 66 perc az egyetlen videó, amely rólam 18 éves korom előtt készült. Utána még a szalagavatós bál van mozgóképen megörökítve.
Aztán persze mióta van digitális fényképezőgépünk, azóta már sok minden, az új albérlet, egy-egy kirándulás legszebb helyei, a szilveszteri éneklés etc... (Bár utóbbi inkább ne lenne.)
Amikor visszanéztem már érzem is a táncteremnek kikiáltott osztály illatát, a csinos ruhákról való elképzelés helytelenségét - ne feledjük 1994-et írtunk! - a kulturházhangulatot, és a lázas izgalmat, kinek lesz több szalagja... meg hallom Hocz tanár néni mondatát ("Aztán milyen szép is lesz a Koszorúcska!!!" - akkor még nem tudtam mi is az), és emlékszem, mit éreztem amikor Marci (gondolom jószomszédi alapon) kijelentette, hogy ő lesz a párom - mikor én a Gabikával akartam együtt táncolni! Mindenesetre utólag nézve, tök aranyos pár voltunk Marcival :)
És mindezek mellett még a fejembe van egy fotó, a matekterembe áll az egész tánccsoport, én görbén, mint egy kérdőjel, a piros pöttyös szoknyámban, világos pólóban és idétlen pánttal a hajamban.
A lábam akkor sem ért le székről.
