Elborzadva figyelem, hogy egyre korábban megjelennek a karácsonyi dekorációk a boltok kirakatában. Már november elején mikulások meg villogó fénysorok figyelmeztetnek a közelgő karácsonyra, a hangszórókból a "vásárlási periódus" zenéje szól... Valami rózsaszín, valami lemoshatatlan az All I want for Christmas meg a Last Christmas. Az emberek meg őrült zombiként vásárolnak boldognak-boldogtalannak vicket-vackot.
Évszázadok óta megrendezik a karácsonyi vásárt az élhető város főterén. Helyi finomságokat, forralt bort, puncsot, Wurst in Semmel-t és isteni édességeket lehet beszerezni. Meg persze vannak a vásári vackok és nem vackok.
Eleinte idegenkedve fogadtam a helyiek angyal-mániáját, angyalok - kicsik és nagyok mindenhol, lassan kiszorítják a Mikulást is. Az említett vásár megnyitóján is angyalok figyelnek a Rathaus ablakaiból. Figyelnek, zenélnek és énekelnek.
Aztán idén, amikor az angyalok megjelentek az ablakokban és az Adeste Fideles szavára kitartották a kezüket fölénk, a várakozó tömegben úgy éreztem, hogy ez a négy hét Karácsony előtt, az adventi koszorú gyertyáival, a karácsonyi égősorral a gerendán és a gyermek-váró énekekkel pont erről kellene szóljon, hogy most néhány hétig azok a bizonyos angyalok odafent kitartják a kezüket fölénk és az egek harmatoznak és a felhők hozzák az Üdvözítőt.
Ámen.
