Az elmúlt hetek kitettek magukért... Teljesen összekuszálódtak idebenn az álmok emlékei. Jobb lesz, ha már rendet teszek. Félreértés ne essék, nem egy éjjel szüleményei a következő jelenetek. Szerencsére.
1. A Tour de France-on versenyzek a lila kempingemmel - eszement bringástömegben tekerek, a szabályok módosultak, mert az útvonalon oda és vissza is haladnak a versenyzők, így előzni csak a középen, emelkedőn felfelé haladók számára lehetséges. A pálya abban is eltér a szokásostól, hogy akadályok is vannak előttünk. Öreg fasorok között sorompók állnak utunkba, van aki leszáll a bringáról, átemeli felettük, van aki alatta tolja át, van aki lendületből a fatörzsére hajtva akrobatikus mozdulattal lendül át.
2. Gyerekkori barátnőméknél vagyok, közben esik az eső, anyukája bejön, hogy segítsünk neki a fagyasztóládákat átpakolni, mert belefolyt a víz és felolvadnak a húsok. Megyünk ki (közben csodálkozom, hogy hogyhogy nem féltik a kerítés tövébe tenni a fagyasztókat, úgy hogy az utcából bele lehet nyúlni..., főleg mikor tavaly pár garázsban tartott fagyasztót kirámoltak a faluban) és alig állunk neki a munkának, mikor lefagyaszott emberi lábfej került a kezembe, vagyis ott figyelt a kezemben két szakszerűen összecsomagolt talp. Kicsit megijedtem, de nem is az árutól, hanem attól, hogy ha észreveszik, hogy észrevettem, akkor bizony nekem lőttek (és én is belekerülök a ládába ezáltal fenntartva a körforgást...). Aztán az apuka is előkerült, mondta az anyukának, hogy elfogott két nagy patkányt és hamarosam megjelent a nyúl nagyságú állatokkal, és azzal a felkiáltással, hogy jó lesz ez még máskor is, és a szőrős, elalélt állatokat beletette a fagyasztóba, ahol azok gondolom a hidegtől hangos nyöszörgésbe kezdtek. (Van egy olyan érzésem, hogy itt a patkányok megjelenésénél erős vizuális hatása lehetett annak a képnek, amit a Zindex címlapján láttam napokig....)
3. A mai álom: Mariann és Pali mondták, hogy kitaláltak egy nagyon jó játékot, amihez egy tökéletes kör alakú palacsinta kell, ezért én elloptam a gimnáziumom egyik ajtajáról a kerek, tányér alakú nyitókart (már ha jól mondom és ez így érthető), hogy azt körberajzoljam a palacsinta fölé tartva... Tudniillik az én palacsintáim nem teljesen szabályos kör alakúak és azok nem voltak megfelelőek a játékhoz, ami leginkább a tangramra hasonlított, bár én sehogy sem értettem, hogy hogy lehet egy körből csak olyan alakzatokat kivágni amiben nincsen ív... Az álom aztán itt hirtelen átváltott arra, hogy egy általános iskolai tanárnőm kisbabájára kellett vigyázzak, azonban mindez a gimi épületében volt. Arra figyelmeztetett az anyuka, hogy tartsam meg a kisbaba fejét, mert egy ilyen pici baba erre még nem képes. Közben jött Anci néni a portáról, hogy valaki ellopta reggel az ajtónyitót, és hogy nem tudjuk-e ki tette, sajnos a térfigyelő kamera nem vette fel az elkövetőt. (Hálisten!)
4. Palinak ajánlom az utolsó álmom - szóval a kedves barátom megint visszatért az álmomba, és átugrott hozzánk pár szóra (ne felejtsük, hogy a szomszédba költözött) és a nagyszobában próbált minket meggyőzni, hogy szavazzunk mindannyian a pártjára...
És hol van még a kampányidőszak...
