Mióta az eszemet tudom, mindig megnézem a magyar válogatott focisták meccseit, vagyis mióta a Pati nézi, azóta én is biztos, hogy nézem.
Huszonhat évesen tegnap este volt először szerencsém olyan meccset látni, az U-20as csapat jóvoltából, hogy a meccs nem ért véget a rendes játékidővel, hanem a döntetlenre való tekintettel hosszabbítás következett, aztán mivel ott sem dőlt el a továbbjutás, tizenegyesek kerültek sorra.
Vagyis én egészen eddig nem láttam, hogy ki-ki meccset játszott volna a válogatott!!!
Olvasgattam reggel a fórumokon, blogokon a bejegyzéseket, szokás szerint jött a fikázás is, hogy ez meg amaz nagyképű, a harmadik alkalmatlan, nem tud futni, és hol vannak ezek céronaldo, torres meg a többi kiistenhez képest és AMÚGYIS kiesünk az olaszok ellen. És akkor szombaton visszatérhetnek a fórumra, hogy én már megmondtam szerdán, hogy elvérzünk majd az olaszok ellen.
Lehet azért mert nő vagyok, a szakmai kérdéseket teljesen felülírja maga az ÚJ ÉS SZOKATLAN élmény, és a tegnap esti siker.
Szóval gratulálok a fiúknak, különösen Gulácsinak a szép védésekért!
Az külön élmény, hogy a meccseket (köszi Pati a tippet) a Francia Eurosport-on nézem franciául, így aztán az "ongri", "atenszion" és "pöti" szavakon kívül nem értek semmit... Viszont a kommentátorok Gulácsit Gulakszinak (vagy Gulaxinak), Futácsot Futax-nak hívják és őrült hangsúllyal és sebességgel hadoválnak: Tegnap mikor a cseh védő a gólvonalról mentette a labdát, a két ürge tökéletes szinkronban mondott el egy mondatot, mintha csak szavalnának... bizonyára, valami olyasmit...
"Gyönyörű lövés, hihetetlen mentés a gólvonalról...." de az is lehet, hogy "Odanézz, micsinál, bennvan de mégse!!!".
Kár hogy nem tudok franciául...
