Észre sem vettem, hogy eltelt már több mint egy év, mióta megnyitottam az Emlékek Bálját. Természetesen nagyon töprenghetnék azon, hogy mi minden változott meg ez idő alatt körülöttem. Nem is tartom már számon a változásokat. Ha tudnék úszni (rendesen) akkor mernék mindenfajta hasonlatokkal élni, hogy a jó úszó nem is tudja hányadik fordulónál tart :) de mivel gyenge vagyok úszásban, meg valószínű a hasonlatok gyártásában is ezért nem erőlködöm.
Onnan jutott eszembe az évforduló, hogy megint születésnapok meg névnapok erdejébe jutottunk. Szeptember van. Nemcsak hogy évkezdés, de majd minden napra jut egy családi-baráti ünnep.
Kedves Anna és Marika, Isten még sokáig éltessen benneteket, és külön köszönet azért, hogy hazavártok minket :).
Két dolog "szellemi ajándékként" - de hülyén hangzik :),
egy kis zene (csak lazán), meg egy kis vers (csak komolyan)
Yael Naim: New Soul
És ugyan nincs március, meg márciusi ifjak már fél éve/még egy fél évig, de nekem napok óta két verssor jár az eszemben, íme itt az egész költemény, benneazzal az agybanrekedt két sorral:
A rög alatt most megmozdul a mag
S a szív alatt örök gondolat,
Hogy itt e rögből egy darab vagyunk,
Rajta nőttünk és általa vagyunk.
Száz titka, nedve még bennünk kering,
Daloltunk, sírtunk a rög leszünk megint,
Magyar mezőn egy múló kis halom,
De repültünk egy bátor dallamon,
Mit zengve hoz a márciusi szél
És vele dobban szívükben a vér,
A vér, amelyet érlelt annyi nyár,
Kalászba szökkent magyar napsugár.
Anyád porában most mozdul a vér
A indul feléd az új magyar kenyér.
Lélekké válik benned majd a rög,
Mely véred, hazád, sírod, börtönöd,
S benned dalolja örök dallamát
Anyád a rög, hogy ez a föld hazád.
(Dutka Ákos: Március 15.)
