Először csak egy postot akartam írni, amelyben összefoglalom a gyerekkorom legjobb társasjátékait, azonban már az első leírása nagyon hosszú lett, így inkább egyesével megyek rajtuk végig.
Szóval a legprimitívebb és legjobb a Csonti nevezetű játék volt.
http://gportal.hu/picview.php?prt=260311&gid=1870894&index=6
Játékosok száma: 2
A cél minél több csontot szerezni a tábla közepén lévő tálkából a nagyorrú foltos eb, vagy a rövidlábú tacskó részére. A csontokhoz eljutó utat a kártyákon lévő útszakaszokból lehetett összerakni. A kanyarok, egyenesek és útkereszteződések mellett zsákutca kártyákkal is találkozhattunk, ami azt jelentette, hogy az eddigi úthálózatunkat le kellett szedni.
Inkább szerencse, mint ügyesség kérdése volt, ki nyeri a játékot, még felsőbb erők is bele lettek vonva a mókába, főleg Gebi részéről. Ha nagyon szeretett volna egy bizonyos kártyát (főleg kanyart), akkor annyit mondott -
"Én Istenem, jó Istenem, adjál nekem egy KANYART!"
A játék garantált szórakozást nyújt 3 és 5 év közötti gyerekeknek. Vigyázni kell, hogy a nagy izgalmak közepette ne rágdossuk meg a kártyák sarkait, mert ebben az esetben könnyen megkülönböztethetőek lesznek.
Ha mégsem figyelünk eléggé, és egy-két kártya csücskét szétcincáljuk, csupán egyféleképp lehet orvolosni a hibát. Rágjuk össze mindegyiknek a sarkát!!!
