Már régóta le akarom írni, az egyik legkorábbi emlékemet 25 évvel ezelőttről, amikor Gebi született.
Anyu kórházi tartózkodása alatt Patival Prágán vagyunk megőrzésen a mamánál, és mikor anyuék hazajöhetnek, Lajos bácsi fuvaroz minket haza kocsival. Már sötét van, amikor a trabanttal hazafelé indulunk és szinte magam előtt van az ismerős kép: a prágai dombon lejtmenet a fényszóró bevilágítja az utat, az erdő szélén meg vadak szeme villog.
Lajos bácsi szigorúan tartja magát az elveihez, amelyeket anyunak is sűrűn hangoztat:
- Csöpi, a kilométeróra soha ne billenjen át! - ez magyarul annyit tett, hogy ne száguldozzon 60-nál többel a Trabanttal (végsebesség: 120 km/h).
Mi Pativel állunk a hátsó ülésnél (még biztonsági öv sincs, nemhogy gyerekülés meg hárompontos rögzítés és IzoFix talp), fejünk nem éri el a plafont és úgy kérdezgetünk. Teljes az izgalom. Persze Lajos bácsi csitít, meg ültet minket lefele, mert jön a rendőr és elvisz minket, ha állunk az autóban!
Aztán amikor hazaérünk, rohanunk be anyuék szobájába, Gebi kiterítve fekszik az ágyon egy nagy fehér lepedőn. Nagyon kicsi baba, és még teljesen használhatatlan bármire is.
Ez a fehér lepedő aztán évekig a családi esték része lett, olyan módon, hogy a fürdetések után nekünk kellett szólni apunak, hogy terítse ki a kanapéra, mert mindjárt érkezik anyu Gebivel. Persze apu gyakran annyira bele volt merülve vagy egy keresztrejtvénybe, vagy a hiradóba (vasárnap esténként A Hét-be), hogy a kiterítés elmaradt, és anyu mérgesen kikelt magából, hogy:
- Szivi, még ezt sem lehet rád bízni?
A fürdéshez még valami fontos!
A legeslegjobb mulatság az volt, hogy hárman beültünk a kádba törökülésben a lefolyó felé fordulva. Mivel Gebi félt, hogy lefolyik, én meg a fokhagymagerezd fenekemmel ki tudtam húzni a dugót a kádból, ezért Pati ült a kifolyónál.
Aztán kaptunk valami habfürdőt és akkor elkezdődött a munka - két kézzel sikáltuk a combunk mellett a vizet, és a keletkező habot folyamatosan előretransportáltuk Petinek, aki a kád végében az ölében gyűjötte. Aztán ha kellő mennyiség volt már belőle, akkor kiengedte a habot a sarokból és kezdődött elölről az egész.
Bandi holnap lesz két hónapos. Kiváncsi vagyok, neki vajon mi lesz az első emléke a gyerekkorából.
