Nem a háziállatokra gondolok, mert arról aztán hosszadalmas írást lehetne írgatni, hanem játékállatkákra.
Nekünk voltak apró, színes, műanyag állatkáink, több csomagnyi, amellyel nagyszerű és elmélyült játékokat lehetett űzni, főleg nyáron az udvaron.
Az egyik legkedvesebb, máig emlegetett formája ennek az volt, amikor az udvaron a nagy diófa alatt a csupasz terepen felépítettük a világot. Vagyis a Földet, a kontinensek széleit vékony porfallal jelölve, hatalmas guruspán-ág erdőket telepítettünk az "egyenlítő" köré ahova betettük a majmokat, aztán füves szavannát, ahova a gepárd, zebra és zsiráf került. A legjobb az volt, ha sikerült vizes élőhelyet is létrehozni a krokodiloknak és az aligátornak, bár a felnőttek nem szerették, ha vizeztünk az udvaron.
Pati be-be rohangált a nagyszobába ellenőrizni az építkezés helyes menetét egy régi ütött-kopott atlaszból, amibe még olyan országok is szerepeltek, mint Belga-Kongó, Szovjetúnió, Alsó- és Felső Volta... Még a Mount Everestet is leellenőrizte mekkora, akkor nagy gondolkozóba estünk, hogy akkor az majdnem 9km magas, vagyis feleannyi, mint az út Sümegprágáig. (Akkor valahol ott van a vége Szentimrefalva és Csabrendek között.) Persze meg akartuk építeni a Somlót is, de arányaiban ugye, az ki se látszódott a porból.
A Patinak a GEPÁRD volt a kedvence, mert az iszonyú gyorsan tud futni, meg is beszéltük egyszer, amikor az volt a téma, hogy ki milyen vadállatot szeretne tartani, én a Gepit válaszottam, mert annak a hátára ülve a Papa milyen gyorsan felérne a hegyre. Szinte láttam is magam előtt a képet, a Papa csizmában, kék kötényével és sapkájával kapaszkodik a gepárd hátán és nyargalnak fel a hegyre a nyolcas főúton, éppen elhagyva a jenei bekötőutat. Vajon lehet egy gepárdra nyerget tenni?
Volt két nagy elefánt is, náluk családias volt a légkör, mondjuk az sokáig kérdés maradt, hogy a kiselefánt (amelyik egy másik készletből való volt) nem volt-e véletlenül inkább egy kis mamut. A játékban ők voltak mindig az uralkodó bölcsek, amelyeket a genya és félelmetes oroszlán mindig el akart űzni.
Sokáig csak egy félelmetes oroszlánunk volt, aztán valahogy előkerült mégegy a fürdőszobában a kád alatti üregből... biztos a Gebi rakhatta oda. Szóval ők mindig nagyon gonosz és félelmetes bandába verődtek, megkergették a zebrát meg a zsiráfot is.
Az én személyes kevencem az oposszum volt, aminek mire kinőttük a játékot, egészen elvékonyodott a farkincája a nagy használatban:) a másik kedvencem a fekete párduc volt, amit a Pati mint nagymacskát, a gepárdhoz hasonlóan kisajátított.
Egyszer, ez bizonyára a szöuli Olimpia után lehetett, mi is sportversenyt játszottunk az állatokkal, akkor én az egyik krokodilt hátúszásban akartam indítani, mint Egérkét (már nem az állatot, hanem az Egerszegi Krisztinát), erre Pati kinevetett, hogy vajh mikor láttam én David Attenborogh természetfilmjeiben háton úszni a krokodilokat?
Egyik krokesz aztán valamikor balesetet szenvedett, letörött a kitátott szájának alsó része, így alsó állkapocs nélkül úszkált és nyelte a halakat. De nem csak ez a csorbulás volt, hanem a szarvasnak az egyik aggancsa is letörött, amelyet az áldott szimmetria jegyében a másik aggancs is követett.
Volt még egy hatalmas bölény is a csoportban, aztán hosszúnyakú zsiráfok, és "mezei" háziállatok is. Utóbbiak leggyakrabban prédává váltak a ragadozók számára. Persze a gepárd simán utolért bármilyen háziállatot, talán egyedül a Bodri kutyánkat nem érte volna utol. Mert a Bodri még olyan gyorsan is tudott futni, mint ahogy mi a Trabanttal mentünk.
Az pedig már sebesség.
Sajnos ilyen sok emlék ellenére sem tudom pontosan, hogy hol vannak pihenőre téve az állatok, majd ha lesz időm a nyáron, mindnképpen előveszem őket, és csinálok róluk képeket és feltöltöm őket is - fel biz' én!
