Amikor mentünk Lajos bácsihoz, és csengő híján a kapu kilincsével zörögtünk az ajtónyitásra várva mindig figyelmesen nézegettem a kémlelőablakocska üvegére ragasztott feliratot:
IN MEMORIAM
Felette egy cinkékkel teli fa képe (UNICEF felirattal), alatta két rőzsét gyűjtő nő és egy kutya rajza. Egyszer megkérdeztem Lajos bácsit, miért írta ki, hogy in memoriam, azt mondta, hogy akárhányszor hazajön, mindig az anyukája emléke fogadja őt ebben a házban.
Azóta ha megyek az üres házba, egészen pontosan a kertbe - Lajos bácsi és Kati néni emléke fogad.
Mostantól ha hazajövök a szülői házba, már nem csak élő emberek jelenléte, hanem nagyapám emléke is fogad.
Az ő emlékére álljon itt ez a kép még leventekorából
H. István
1912. augusztus 11 - 2010. május 5.
