Tegnap előtört belőlem egy gimnazista emlék, ami persze mindennap előfordul, többször is, azonban a minap olyan erős volt, hogy cselekvésre is késztetett.
A Gimnáziumban különleges hagyománya és szokása volt a szalagavatóbáloknak. A szokásos okok mellett, vagyishogy a tanulók megszépültek, megnőttek és megokosodtak a tanintézmény falai között, nálunk az is szerepet játszott, hogy ez többhónapos, hétvégi programot jelentett nekünk, és ami a legfontosabb, programot férfiakkal:)
Haj, a leányoskolák szűzies hangulata utolérhetetlen.
Éveken át lestük a végzősök táncpróbáit, és a koleszosok életének egyik legnagyobb eseménye volt a szalagavatók főpróbájának megtekintése a bált megelőző csütörtök este, amikor a diákotthon népes serege + idős nővérkék előtt lejtették el a táncaikat a lányok.
Már elsősként mindenkinek megvolt a maga elképzelése, hogy mit szeretne táncolni. Leginkább keringők, latin táncok és valamely magyar néptánc szerepelt a repertoárban.
Úgy vártuk ezt a szalagavatót, mint más a karácsonyt. Minden évben volt egy-két leány, aki drasztikus átalakulással készült a szalagavatójára pl több-kevesebb kilótól szabadult meg. (Valahogy már előre lehetett látni, hogy kik azok az lányok, akik, majd a megfelelő időpontban, hirtelen (vagyis a nyári szünet alatt) megváltoznak. Olyanok voltak ezek a lányok, mint a feslő rózsa, pikk-pakk, egy szempillantás alatt a bimbóból gyönyörű virággá változtak.)
Persze, persze voltak már táncórák a piarokkal, de azok emléke már elhomályosult bennünk. Különben is, az kötelező volt. Az első órán ütemre és tapsolásra való körbegyaloglással, egyenruhával... jaj, innen látom, ez is megér egy posztot :)
Szóval már a harmadik osztály végén úgy mentünk el a NYÁRBA, hogy kell szerezni valakit, aki hajlandó lesz hétvégéiből pár órán reánk szánni. És ez még nem minden! Jópár feltételnek teljesülnie kellett:
1. Megbízhatóság - vagyis tényleg jelenjen meg a próbákon, és a szalagavatón is
2. Szépség (vagyis legalább ne legyen bűnronda) - sőt, a kínálatból a lehető leghelyesebbet próbáljuk becserkészni. Már ha volt kínálat, ugye:)
3. Ritmusérzék (neadjisten tánctudás) - lehet ezt kellett volna tennem az első helyre
4. Kommunikácis képesség - nem is lehet annál rosszabb, hogy a próbákon a kommunikáció legmagasabb fokát a bárgyú egymásranézés jelentse. Persze mind a bénázások, mind a sikerek könnyebben elviselhetők, ha mód van a partnerrel megbeszélni az élményeket.
Aztán jöttek a szavazások... Ki akarja, hogy legyen valamilyen közös tánc? Majdnem mindenki, rendben. Mire gondoltatok? Néptánc vagy keringő? Inkább néptáncoljunk, különbenis a bések keringőznek.... Na jó, akkor ezek kívül, hány táncunk legyen? Van olyan, aki keringőzne. Látom elég sokan, más ötletek? Valami latin? Vagy más?
Szóval ilyesmi megbeszélés után dőlt el, hogy a széki táncrendet táncoljuk közösen, valamint mindenkinek lesz egy saját tánca is. Három csoport alakult, a rockysok (a gimi történelmében úttörő módon) a keringősök és az ír néptáncosok.
A suliban évtizedek óta egy házaspár tanította a népet, a tánciskolában és a szalagavatókon is, persze megesett, hogy külsős tanárt fogadtunk, illetve, hogy valaki közülünk oktatta a népet, ahogy nálunk volt a néptánc esetében.
(folyt. köv.)
