Thándor Márk: Úton vagyok
Tétova réten álltam,
hasztalan fabrikáltam,
hallottam szárnyakat,
lappangó árnyakat.
Hideg volt és fáztam,
gondolataimtól áztam.
Egy napon megdöbbentem.
Falaimat ledöntöttem,
elindultam, visszanéztem,
útravalót kéregettem.
S most ezen úton sietek,
körülöttem tágas ligetek,
völgyek és hegyek,
utamon tovább megyek.
Tovább megyek, tovább megyek,
hogy ember legyek!
Elindultam rögös úton felfelé,
nem tudom mikor válok emberré.
El kell jutnom nekem még a hegyekig,
magos, magos, nagyon magos egekig.
