A magánéleti változások felrúgják a terveimet. Pedig még mindig adós vagyok a Lajos bácsi feat. Kati néni poszttal, egy hattyú alakú sótartó történetével, az ablakomba járó feketerigókkal meg az 23 éves vonatjeggyel, amit az Elátkozott királyok egyik kötetében találtam.
Vajon ki utazott 1988. december 29-én, a Déli-pályaudvarról 160 km-t teljesáron kőkemény 130 forintért? Ha jól veszem ki a kalauz keze írását, akkor a 854-es járaton...
Amennyire ódzkodom attól, hogy az internet mélységesen beletenyereljen a magánéletembe, annyira tudok örülni az áldásainak is. Ugyan hol vannak azok az idők, amikor hetekbe telt egy rövidke idézet után megtalálni egy dalt vagy verset. Most elég a google-t beizzítani (Google a barátom) és lám elődobja azt a gyermekverset, amit hittanórán tanultunk, és amelyre még most is a fejemben zakatol, kitörölhetetlenül.
Ezt mindig elszavaltuk hittanóra elején a tébános bácsival, meg amikor még a szomszéd nénik jöttek tollfosztásra, akkor nekik is elő kellett adjuk, hogy milyen szép verset tanultunk. Szegény nénik most már mind az égi paplanok tollait fosszák, és sokkal jobban ismerik azokat a titkokat, amelyekről mi húsz évvel ezelőtt ezt a verset mondtuk.
1. Betlehem kis falucskában,
Karácsonykor éjféltájban,
Fiú Isten ember lett,
Mint kisgyermek született.
2. Őt nevezték Jézuskának,
Édesanyját Máriának,
Ki pólyába takarta,
Befektette jászolba.
3. Az angyalok fenn az égben,
Mennyei nagy fényességben,
Zengették az éneket:
Dicsőség az Istennek.
4. Pásztorok a falu mellett,
Báránykákat legeltettek,
Hallották az éneket,
Kisjézushoz siettek.
5. Ájtatosan letérdeltek,
Kisjézus jászola mellett,
Hogy őt szépen imádják,
Mennynek, földnek királyát.
6. Ezután meg napkeletről,
Ragyogó szép csillag kelt föl,
És elindult nyugatra,
Három király utána.
7. Imádták a Kisjézuskát,
Köszöntötték Szűz Máriát,
Ajándékot adtak át,
Aranyat, tömjént és mirhát.
8. Később Jézus növekedett,
Napról-napra kedvesebb lett,
Példát adott minekünk,
Hogy mindenkor jók legyünk.
9. Elérvén a harminc évet,
az emberek közé lépett,
tanította, hogy mit higgyünk,
mit reméljünk és mit tegyünk.
10. Sok jót tett az emberekkel
akik hozzá sereglettek,
betegeket gyógyított,
halottakat feltámasztott.
11. Mégis sokan nem szerették,
a rossz emberek gyűlölték,
egy éjjel meg elfogták,
iszonyúan kínozták.
12. Korbácsokkal ostorozták,
tövisekkel koronázták,
náddal verték szent fejét,
véres arcát leköpték.
13. Elítélték csúf halálra,
felszegezték keresztfára,
ott meghalt sok kín után,
nagypénteken délután.
14. Levették a keresztfáról,
sírt csináltak kősziklából,
testét oda temették,
és katonák őrizték.
15. De csak három nap maradt ott,
húsvét napján feltámadott,
végre negyven nap múlva,
mennyországba ment vissza.
16. Elküldte a Szentlelket,
ki minden lelket megszentelt,
pünkösd napján szállott le,
És itt maradt örökre. Amen.
Abszolút kedvenc - http://gramofon.nava.hu/960733728/aki_auton_jarni_ohajt
Eisemann Mihály - Füredi Imre: Aki autón járni hajt
Előadja:Turay Ida és a Chappy Tánczenekara
Bár nincs autóm nagyon rég, erre több sincs bizony még,
én egy volán mellett ülni roppant szeretnék!
Ámbár azt is bevallom, hogyha lenne egy autóm
akkor chauffeur-ozni kéne gyorsan tanulnom!
Aki autón járni óhajt, előbb vizsgát tesz, hogy jól hajt,
mert az új vezető legyen ügyes, nem pedig egy ugrifüles,
dib-dáb, mit ugrálsz!
Első elv: a kéz volánon, míg a láb a gázpedálon
de ha szelepeink nem szelelnek, összevissza kelepelnek
rossz az egész ház.
Egyet tülkölt rövid lesz a táv, lépj a gázra rá s már repülsz papáá
és ha nem volt baleseted még egy a titka: jó a fék!
Aki autón járni óhajt, előbb vizsgát tesz, hogy jól hajt,
mert az új vezető legyen ügyes, nem pedig egy ugrifüles,
dib-dáb, mit ugrálsz!
Férjem szörnyen lehordott, hogy miért űzök ma sportot,
inkább lisztet vigyek haza, mint egy rekordot!
Érezni kell a nőknek új rendjét az időknek
hogy ha autó kell hát menjek taxisofőrnek!
Aki autón járni óhajt, előbb vizsgát tesz, hogy jól hajt,
mert az új vezető legyen ügyes, nem pedig egy ugrifüles,
dib-dáb, mit ugrálsz!
Első elv: a kéz volánon, míg a láb a gázpedálon
de ha szelepeink nem szelelnek összevissza kelepelnek
rossz az egész ház.
Egyet tülköl rövid lesz a táv, lépj a gázra rá s már repülsz papáá
és ha nem volt baleseted még egy a titka: jó a fék!
-Talán hegedű?
-Nem mer' az hatbetű.
Tegnap este egy 1990-as Füles évkönyvben fejtettem, a következő került a szemem elé: Vsz. 10: Mindannyiunk óhaja (négy betű)
Vajon mi mi az ami mindannyiunk óhaja (volt 21 éve) és négy betű?
"Megoldásokat a pályázati szelvény mellékelésével nyílt postai levelezőlapon várjuk 1990. február 28-ig címünkre. A pályázat fődíja
egy több mint 100 000 forint értékű, teljesen automatikus Minolta gyártmányú videofelvevő
illetve
10 db 1000 forintos vásárlási utalvány."
Jézuska hozott Zoltinak egy Rubik-kockát, ez hiányzott még a társas és logikai játékgyűjteményünkből. Vasárnap szert tettem egy könyvre is, címe: A bűvös kocka. Ebben megtaláltam a számításomat, vagyis azt kódgyűjteményt, amit a kocka sikerének kirobbanásakor az Élet és Tudomány is leközölt "megoldókulcsként" és amit apu gondosan őriz a játékosdobozban, a nagyszoba szekrényének tetején.
Ez a doboz mindig is nagy izgalmakat okozott a családban, ha előkerült, igaz csak pár játék volt benne, mégis órákra le tudott minket kötni. Volt benne egy Rubik kocka, ami a sok forgatástól már teljesen lazává vált és új színeket is kapott, mert részben a használattól, részben a hozzá nem értéstől* a színes lapocskák leváltak az oldalaikról. Azt hiszem, hogy ez volt a legnépszerűbb eszköz, az meg külön csodálatos volt, hogy apu mindenféle varázsszavakkal elcsavargatta az oldalakat, és minden szín a helyére került...
*Hozzá nem értés: értsd lekapargattuk a színes négyzeteket és átragasztgattuk a megfelelő helyre...
A Bábel tornya nem volt olyan népszerű, igaz nekem az is tökéletes szórakozási lehetőség volt, ha lenyúlták előlem a kockát.
Volt a dobozban még két színes farudakból készült játék, amelyek darabjait úgy kellett összetenni, hogy három irányban, egymásra merőlegesen két-két rudacska legyen, és az egész konstrukció megálljon magában.
Volt néhány fémből készült ördöglakat, amelyekről le kellett operálni egy-egy fém ívet, vagy karikát. Elsőre ez lehetetlennek tűnt erőszak, vagy drótvágó nélkül, aztán ha az ember kitartó és ügyes volt akkor mégis csak könnyedén sikerült neki a feladat.
Hasonlóan működött a két egymásba hajlított szög esete is, amit aztán pikk-pakk szét lehetett szedni.
Aztán volt benne egy hat különböző alakú részre szétszedhető kocka, persze nem a szétszedés volt a lényeg, hanem inkább az, hogy hogyan hozzunk létre belőlük egy szép kockát. Ez már izgalmasabb volt.
Viszonylag későn került bele a gyűjteménybe hat különböző nehézségű Happy Cube, aminek nemcsak az összeállítása, hanem a keretbe való visszarendezése is külön jó feladat.
Szóval visszatérve a Rubik kockára, a vasárnapi ebéd utáni alvás helyett inkább kocka- és lap pörgetéssel foglalkoztam, úgyhogy estére már többízben összekevertem és kiraktam a színeket. Utóbbira különösen is büszke voltam. Bizonyára jelentősen befolyásolta az agy működésemet a kirakózás, ugyanis hétfő reggel, mikor a mobilom ébresztett és kézbe vettem, hogy a csengetést kikapcsoljam, arra lettem figyelmes, és ébredtem fel tényleg, hogy megpróbálom a mobiltelefon oldalait csavargatni...
Azúttal kívánok apukámnak szülinapjára még sok évet egészségben és békességben, ha lehet sok kereszt- és logikai rejtvénnyel megfűszerezve!
