Tegnap panaszkodtam Palinak, hogy hiába álmodom cifrákat, mire a számítógép elé érek, egyszerűen elfelejtem őket. Ma reggel olyan óvatosan lépdeltem ki a hálószobából, mintha félnék attól, hogy a végre agyamba vésett álomfoszlányok leghullva összetörnek.
Jaj az agyamnak! (Opp egy szomorú adoniszi?)
Szóval két kis momentum:
Pati panaszkodik, hogy nagyon meleg van, és hogy le kellene vágni a haját. Erre apu egy disznópörzsölő eszközt beindít az udvaron (a propán-bután gázpalack az autó hátuljában van) és leperzseli vele DIVATOS RÖVIDRE Pati haját.
Ezután én bemegyek a konyhába egy szakadt nejlonzacskót cipelek, benne rengeteg régi újság. Mint kiderült Zolti gyerekkora óta gyűjtött Tour de France-os magazinjai. Még a nyolcvanas évekből - korbeli színskála, mintha még úttörők is lennének benne. Aztán füzetek is, amelyekbe ő maga vezette a körverseny egyes napjainak eseményeit, sárga trikó, pöttyös trikó, nagy girbe-gurba kisiskolás betűkkel. No meg rajzok. Belelapozok egy magazinba, abban olyan gyermekrejtvények vannak, amelyben a számokat kell összekötni sorban egymás után, és akkor kirajzolódik egy rajz. Mondtam is Zoltinak, hogy ezt mutassa meg a Bencének, biztos nagyon fog neki tetszeni ez a sok régi iromány. De akkor Zolti már nincs sehol - nem mondta senki, de biztosra veszem, hogy a Tour de France-ot nézi a tévében.
Még arra is gondolok, milyen szerencse, hogy tudjuk fogni az Eurosportot....
Ez már itt a valóság, már annak is az emlék rész:
Ahhoz a számos rejtvényhez tenném hozzá, egyszer Dzsonitól kaptam egy kis füzetet, amelyben rengeteg ilyen ábra volt, egyszerűen nem tudtam letenni. Emlékszem, ha rosszalkodtam Dzsoni mindig azzal fenyegetett, hogy visszaveszi tőlem a rejtvényt. Akkor jó lettem mint egy kisangyal.
Amúgy a szomszédék is megérnének egy posztot, Miminénitől Jancsibácsiig, meg a gyerekekig. No majd egyszer.
