Valami tébolydában, valami Tímeának, amikor szél van és délután van
Valami szélütött délután van, nejlonzacskók hadában, tíz lengyel kórusában
Valami Tímeának valami délután van valami megkevert nagy világban,
Ahol is népeket megvizsgáltak.
Gyereke lett Tímeának, gyereke lett én láttam.
Guggolva rá szemétre, sóhaj és hangok nélkül.
Tíz lengyel széltoló kórusában, valami szélütött nagy világban
Nejlonzacskók havában keverve vérre végre.
Na végre végre végre!
Új ember néz az égre, oda hol végi, majd az égre, na végre végre végre végre!
Na végre, végre, végre, újszülött néz az égre, nejlonzacskók havára, leesett véres pára!
Leesett véres pára nejlonzacskók havára ez vagy te gyermeke Tímeának
Tíz lengyel széltoló kórusában.
Valami Tímeának, valami délutánban
Valami Tímeának valami délutánban
Valami szélütött mindenségben új ember lett és én nézve néztem, oda hol ott a végzet
Gyermek égre nézett
Na végre végre végre, új ember néz az égre, oda hol végzi majd az égbe na végre végre végre végre!
Na végre, végre, végre, új ember néz az égre föl föl az égre égre égre, az égre égre!
Ezt éneklem nekik. Ez a hír. Arábiai Lawrence azt mondja nekem erre fel, miközben a tatár kán a torkát szorongatja, hogy
- Well maga ezzel azt akarja mondani, hogy itt van ez a helyzet, a kelet-európai helyzet és abból lesz valami nagy felfedezés, mondhatom. Hát persze hogy lesz valami
- Én igen a hírnök, lesz valami, legalább egy gyerek!
- Well egy gyerek Lawrence legyint a tatár alól – Gyerekek mindig voltak
- Valami biztos lesz, üvöltök én! Ebből ki fog jönni valami, akár egy korcs, egy korcs.
Erre azt mondja nekem Ecsédi a szupermarketben, hogy
- De nagy marha vagy hírnök, Mi lesz velünk? Mivelünk? Un minket az egész világ. Hát nem látod?
De én máris a piacon vagyok, fogom a gyereket! Merő vér, meg víz meg minden és megszakad a torka, úgy vonyít! Én megyek, föl, föl a négyarcúhoz és megmondom neki, hogy
- Uram, én vagyok a hírnök, a Bartók Béla úton lakok. Tudok az egészről. Itt a gyerek. Akkor ez most mi dolog uram? Mivégre Uram, Mivégre?
Az angyalok összenéznek, hogy „Ki ez? Mi ez?”. Az pedig, aki el van felejtve felüti négyarcú fejét és int, hogy a végítélet legalább holnapig elmarad. És mondja,
- Na jó most menjetek haza.
Hát akkor menjünk már megint haza. Barátaim bajtársak az Isten áldjon meg minket. Már megint NEM!
