Tímeának babája nyáron fogant, ám hét férfi szabta meg a vérvonalt:
Legelőször jött egy középkorú jöttment, szerb, „tudni kicsit magyarul”.
Mutatta Engenből fényes kvarcórája, „én csak ott tegnap börtön szabadult”.
Mért, hova viszel engemet? Mért a kút mögé engemet?
Csak ő volt az első Tímeának kellő férfi, aki jött s ment,
Még néha benézett kicsi kislány végett vagy Belgrádból üzent.
Tímeának babája nyáron fogant, ám hét férfi szabta meg a vérvonalt,
Másodjára német volt, aki benézett, „Können Sie bitte mich ein Puszika?”
Övé lenni autó, övé lenni minden, plussz még az övé lenni Tímea.
„Igen, hát ez a demokrácia, te majd jönni velem el oda!”
Azután egy János, sármos vásáros, vattacukor és gyöngy,
Jött a nyári úton, „De szép vagy te húgom, hajts fel a szoknyád és csönd!”
Tímea a kútba néz, „Nő lettem, nő! Most talán rám visszanéz a Teremtő!”
És jött negyediknek kettő, akik ikrek, így kettő közül egyik ötödik.
Szovátáról jöttek, erdélyinek tűntek és utána azt mondták, hogy köszönik,
a pénzt és a kicsi reggelit, és lyányt ahogy lefeküdött őnekik.
És mentek az ikrek, magas póznát vittek, oda hol a pénz áll,
Mentek a vásárba, világ csodájára hosszi magas kalapokban.
Azon a nyáron Tímea határozott: „ Nő leszek mint kút vizén a csillagok!”
Hatodik egy Horváth nevű magyar ember, leragadt zöldhatáron a busza,
Tímea bár tudta, hogy horvát ember csempész, mégis megnyílt neki a blúza.
Ámult a Horváth, hogy mi van ott, az égbe rakéta jaj hasított!
Határőrök lőttek égbe riasztójelt, sírtak, menekültek.
Perzsák és a kurdok, csúsztak-másztak bokrok ájuldott védelmében.
Tímeának babája hát így fogant, ki tudja, ki szabta meg a vérvonalt?
És jött hetediknek buszról szökött herceg, perzsa a zöldhatáron menekült.
Alig ment el Horváth Tímea kebléről, a perzsa odajött és lefeküdt.
„Én lenni neked szerelem, jöjj a világba énvelem!
Vagyok neked perzsa, legyél nekem bármi!”
Ő a hetedik volt. Gyere hetediknek, te valahonnan jöttment,
Zárdjad le a, zárdjad le a névsort.
Ámultak a világ népei, hogy lehet ez, hét apa egyszerre? Ecsédi oda is sziszegte Tímeának a Kán mellén hogy,
- Ezért a nyilatkozatért még számolunk! Arra nem gondolsz, hogy milyen fényt vetsz a szülőhazádra? Azt hiszik, hogy itt minden lány ilyen!
De Tímea visszasziszegte, hogy
- Én szabad vagyok és engem csak az érdekel, hogy a gyerekemnek egy apát szerezzek, agy bárkit! Beeee…
Ám ekkor egy másik irányból kiabálás hallatszott a népek piacán, Ecsédi odakapta a fejét. Termetes csauszok lökdösték ott széjjel a sokaságot dárdanyelekkel, hogy
- Utat az állomásparancsnok úrnak, utat kutyák, utat!
És Ecsédi egy gyaloghintót látott elúszni lassan a fejek fölött, belőle aranypénzt szór egy gyémántgyűrűs kéz a tömegbe. És Ecsédi felismerte a selyemruhás pirosöves nagyurat.
- Vizi! – kiáltotta - Vizi Miklós, végre, végre! És leugrott a lóról, Tímea utána és a testek között verekedték előre magukat, de a csauszok visszalökték Ecsédit.
- Miklós, én vagyok az, Ecsédi.
Az állomásparancsnok unottan fordította arra fényes tányérarcát.
- Nézz rám, Miklós! Naaa, Ecsédi, negyven évig jóban-rosszban együtt! – Az állomásparancsnok petyhüdten hunyorgott, majd ásított. Szuper White fogkrémet használt.
- Ecsédi, Ecsédi – morogta, de nem emlékezett.
- Hát nem emlékszel Miklós, Ecsédi, naaa Ecsédi! Együtt szenvedtünk az elmúlt rendszer poklában, hát ennyire elvesztetted az identitásodat? - Tímea közbekiabált, hogy
- Nem akar a gyerekem apja lenni, maga olyan nagy maga erős valaki. Legyen az apa, lehetne éppen maga.
A kövér nagyúr álomittas arcát forgatta:
- Ecsédi, Ecsédi! – az állomásparancsnok nem emlékezett.
- Na, Na, együtt voltunk félálomban Kádár apó ölebei, orosz akol, ó melegei gyerekei. Vizi, Ecsédi szól hozzád, helló!
- Ecsédi, Ecsédi! – az állomásparancsnok nem emlékezett.
A csauszok a piac szemetébe lökték a régi barátot, Ecsédi másodjára ájult el fél óra leforgása alatt. Tímea zokogva borult a testére:
- Bácsi kérem, bácsi kérem, ki lesz a gyerekem apja, ha maga itt meghal nekem? Valaki legyen az apa, lehetne éppen maga.
A gyaloghintó pedig lassú rabszolgáival, mint egy nagy rovar, felkúszott a Nyugati pályaudvar bársonyszőnyeges lépcsőjén. Az őrszemélyzet, kék sisakos rendfenntartók tisztelegtek:
- How do you do, Mr. Vizi. Nice to see you. Happy to meet you. It’s a nice day, isn’t it, Miklós?
- How do you do? – szikráztatta meg gyűrűit az állomásparancsnok, miközben párnás kezével elkapott egy legyet. Aztán a gyaloghintó már bent is volt a nemzetközileg őrzött és ellenőrzött fellegvárban.
Itt olyan, de olyan illatfelhő fogadta őket, hogy Coco Chanell, Miss és Mrs Dior, Leurbleux, AquaBrava, Opium, C’est la Vie az XL Loren-től, Paloa Picasso, Rivcoe, satöbbi zárójel bezárva. És cheeseburger, hamburger, bemburger, Burger King és bourbon folyt patakokban, és az oldalfalakon szikrázó filmvetítések folytak, hogy Veszélyes Viszonyok, Csupasz Pisztoly, Farkasokkal táncoló, Twin Peaks satöbbi, zárójel bezárva. És gyönyörű meztelen nők futottak oda a gyaloghintóhoz, lágyan kiemelték és talpára állították az óriás testet. Legyezték. Vizi hunyorgott és nyögött, hogy
- Na hogy állunk a bevagonírozással, lányok?
Az állomásparancsnok kérdésére a legszebbik meztelen nő, egy ilyen nagy combos szőke komoly dudákkal lépett elő. Vizi megcirógatta az arcát ennek a kedvencének, mert láthatólag a kedvence volt neki, ez a kirúzsozott mellű és mondta
- És mondjad, Marilyn, honey baby, honey-kám?
- Minden vagon tele, - jelentette Marilyn - a lakosság kiválaszott példányai a helyükön, csak a kettes vágányon tapasztalható némi nyugatlanság
- Na lássuk azt a kettes vágányt akkor!. – és az állomásparancsnok puha papucsain csoszogva megindult a kettes vágányon várakozó szerelvény felé, mert a nyugati pályaudvar üvegcsarnokában minden vágányon állt egy szerelvény és az ablakokból emberfejfürtök lógtak ki, hogy
- Miszter Vizi, Miszter Vizi, mikor indulunk és hová?
Vizi megáldotta a vagonlakókat:
- Nyugalom emberek, nyugalom magyarok! - mondta sztentori hangon.- Mint tudjátok fiaim, nálunk a történelem, társadalom fejlődése vakvágányra jutott. Kiderült, hogy a sínek nem vezetnek tovább, mi most hátramenetben visszajöttünk. Az új vágányok kiépítése folyamatban, ti vagytok a kiválasztottak, a nyugati pályaudvar népe, akik mindjárt indulnak.
- Jó, de mikor? - kiáltották a kettes vágány szerelvényéről.
- Mindjárt, fiaim - mondta az állomásparancsnok, azzal intett Marilynnek és a combos szőke előrelépett, az egyik nyakát, nem, nem a nyakát, az egyik lábát vette a nyakába, na és a másikon, azon pörögni kezdett a meztelen női sorfal mögéugrott, ők is a nyakukba vették az egyik lábukat, de a másikon nem pörögtek, hanem azon ringatóztak és énekeltek.
