Emlékek bálja

Ma van Bandi születésnapja. Az első. Vagyis a második, mert az első tavaly volt, amikor megszületett.
Hogy én erre még soha nem gondoltam!!!

Hogy kerültem én Soltra? Akkoriban a kilencvenes évek derekán még át/alakulóban voltak az erőviszonyok és az úttörőizmus/kisdobosizmus helyére különféle irányzatok indultak a fiatalok összefogására. Az egyik ilyen a Pro Patria mozgalom volt, ennek keretében mentünk mi Soltra, ahol aztán a már említett Halász Judit koncert mellett más is volt. A szívószálas üdítőkön kívül is.

Egyrészt helyi családoknál szálltunk meg, eredetileg úgy tervezték, hogy kettesével leszünk, aztán végül mégse így lett. Az én családomat Végiéknek hívták, velem egykorú lányuk volt, Mónika meg talán volt egy húga is. Amikor első nap este hazavittek, az apuka betért velünk egy vendéglőbe/kocsmába, hogy vegyen nekünk valami üdítőt. Én persze nem fogadtam el semmit, mert anyu azt mondta, mikor feltett a buszra, hogy idegenektől ne fogadjak el semmit. És ezt a bácsinak is elmondtam, aki az ott üldögélő ismerőseinek meg is jegyezte, hogy milyen rendes, szófogadó ez a kislány.

Aztán másnap volt egy helyismereti vetélkedő, amikor a városban különböző állomásokon kellett kérdésekre felelni. Egy momentum maradt meg belőle, amikor a katolikus pappal beszélgettünk a templom mellett. A kérdésére, hogy ki katolikus, én feltettem a kezem, mire nekem kezdte el magyarázni, hogy akkor te tudod, hogy itt ez és ez hogy szokott lenni a Nagyhéten a templomban és a környékén. Mintha én is solti lennék. Vagyis a plébános bácsi nem tudta, hogy én nem vagyok solti. És én akkor döbbentem rá először, hogy az, hogy én mindenkit ismerek a faluban az egy csodálatosan ritka dolog.

Harmadrészt pedig elmentünk megnézni a solti rádiótornyot, és én már az aljából felnézve is tériszonyos voltam, olyan magas volt - A Wikipedia szerint 304 méter, ami az én mostani magasságomnak is majd kétszázszorosa.

Most olvasom, hogy Halász Judit a napokban volt 70 éves. Mi a 100 Folk Celsius-os kasztba tartoztunk, úgyhogy a Micimackó és a Boldog Születésnapot c.  kötelező darabok kivételével szinte teljesen kimaradt nekem.
Koncerten is csak egyszer voltam ötödikes koromban a solti kultúrházban. Hogy kerültem én akkor Soltra?  Ezt megírom holnap, becsszó. Szóval a solti kultúrházban, ahol voltak olyan szerencsések, akinek a székük aljára ajándékként szívószálas kisdobozos üdítőt ragasztottak.

Mostanában, hogy már anya vagyok, azért kicsivel több számot ismerek tőle. Abszolút favorit a Helikoffer, amit sokszor gitározom Bandinak. Már előre látom, hogy néhány év múlva ő is teletorokból fogja kiabálni, hogy "egyétek meg a vacsorát nélkülünk". Milyen jó buli is lesz az.

Isten éltesse még sokáig Halász Juditot és Bandit is, aki pénteken lesz egy éves. Na meg ki ne hagyjam Gebit, aki immár a huszonhatodikba lépett!

A Somlón az ötvenes évek elején, résztvevők: Anus nénje, Gizi nénje, Mama ( jobb oldalt az egyik kezével egy karóban kapaszkodik, a másikban poharat tart), Laci bácsi (szemüvegben), Jóska bácsi (vasutas kalapban), Papa (jobb oldalt cigivel), Klári nénje (baloldalt, a legnagyobb a gyerekek között), Apu (középen a tőke előtt) ő mellette Ani néni + egyéb szomszédasszonyok és gyerekek

Ha a kukacos almát kettévágjuk, miért sikerül MINDIG kettényesni a kukacot is???

http://youtu.be/Px86qm5XNnE